Az esküvő 17. fejezet.

A királynő is hirdette, hogy az esküvő még ma meglesz. Tehát a szolgálóknak intézkedniük kellett, hogy időben kész legyenek. Hihetetlen módon dolgoztak. Mindenki szorgosan segített az esküvő előkészületeiben. Még a kis ifjoncok is segítettek valamiben. Volt aki a süteményeket készítette. Persze ott is voltak ám szorgos kis gyermek kezek. Valaki a báltermet kezdte el takarítani, persze ott is segítséggel. Mások a díszítés kezdték el csinálni. A királyi varrónő pedig a pár ruháját kezdte varrni. Persze ő sem maradt segítség nélkül. Hihetetlen nagy erővel készülődtek. A királynő megelégedve nézte, hogy ki hogyan segít a munkában. Az esküvőhöz tartozó ebéd is készült nagy erővel. Nem beszélve az esküvői tortáról. Mindenki úgy készülődött mintha életre vagy halálra menne. A királynő örült, hogy mindenki szorgosan készülődik, hisz ez a fia esküvője. Mindennek tökéletesnek kell lennie, mert a fia költözik. Ritkábban fogja látni egy szem fiát. Mindennek remekül kell sikerülnie, hisz ez nem csak esküvő, ez egyben búcsúzás is. Mire minden elkészült pont eljött az idő, hogy egybekeljenek. A báltermet hihetetlenül gyönyörűre feldíszítették. Minden helyiség mutatta, hogy esküvő lesz, ráadásul nem is kis esküvő. Ez egy királyi  házasság . Amikor Gracy szépen lassan az oltár elé ment, mindenki őt nézte. Nézték, hogy milyen gyönyörű ez a lány. A napra lehetett nézni, de rá nem.

Örültem, hogy itt lehetek, hisz ez az én napom és Lionel napja. Ma végre egyek leszünk. És senki nem választhat el minket. Annyira boldog vagyok, hogy hozzámehetek ahhoz a férfihoz akit mindennél jobban szeretek. Leírhatatlan érzés ez számomra. Még mindig alig hiszem el, hogy ez velem történik. Leírhatatlanul, boldog vagyok. Kifejezhetetlen ez az érzés számomra. Csak dadogni tudok, annyira boldog vagyok. Hisz egy csodálatos esküvő, minden nő álma, és az enyém teljesül. Nem tudom százszor elmondani, hogy ez mit jelent számomra. Minden percben sikítanék az örömtől.
Oda értem az oltárhoz. Lionel csak mosolyogva nézett rám. Nyújtotta a kezét, én megfogtam. Elé álltam és egymás kezét fogtuk. Egymásra néztünk. Odasúgta.:
-Gyönyörű vagy!
Én csak mosolyogtam.
Elkezdődött a ceremónia.....
Egybekeltünk....
Én mindenkinél boldogabb voltam...
Lionellel lementünk a partra az esküvő után, hogy egy kicsit kettesben legyünk.
Átölelt hátulról....A nyakam megcsókolta.... Boldog voltam.... Kívántam bárcsak soha el nem múló pillanat lenne... Néztük a tengert.:
-Hiányozni fog ez a hely...De nem érdekel!-mondta
-Mondd te találkoztál a szüleimmel még mikor éltek?
-Igen, beszéltem is velük.
-És miről?
-Már nem nagyon emlékszem, de azt tudom, hogy voltál te is téma.
-Igen?
-A szüleid megkértek, hogy ha ők már nem lesznek, vigyázzak rád.
-Úgy hiányoznak!
-Nekem is. Néha azért jó lenne az anyáddal beszélni, mint régen.
Csak mosolyogtam
-Lionel! Te, hogy tudod? Hogyan haltak meg?
-Hát, igazából, az hamis információ, hogy autóbalesetben haltak meg.
-Tényleg? Akkor a mamám mért mondta?
-Fiatal voltál, nem akart felzaklatni. Az anyám is megkérdte, hogy hazudjon a te érdekedben. Fiatal voltál ahhoz, hogy tudd miért is haltak meg valójában.
-Már elég idős vagyok.
-A szüleid... Szolgálat közben haltak meg itt a Varázslények földjén.
-Szolgálat?
-Igen! A szüleid itt éltek még gyerekek voltak. Ők is varázslények voltak, mint én. De amikor megszülettél, úgy döntöttek, hogy lemondanak az örök életről, hogy téged megvédjenek az itteni gonoszságoktól. Így elköltöztetek az emberek földjére.
-Értek most már mindent! Ezért tudtam csak én segíteni?
-Igen! Mert ugye benned a szüleid vére folyik. És a szüleid voltak a véd őrök, ha valaki bajban volt mindig mentek segíteni rajta. De miután te megszülettél, úgy döntöttek, hogy feladják a szolgálatot és elköltöznek, hogy te biztonságban legyél.
-De mitől védtek ennyire?
-Amikor megszülettél, a legnagyobb ellenségünk nézett ki magának. Azt akarta, hogy te legyél az egyik áldozata.
-Milyen áldozat?
-Meg akart ölni téged. Abban az időben csak egy gyermek született, te. És neki csecsemő vér kellett.
-De mihez?
-Hogy feltámassza rég elhunyt szerelmét.
Megdöbbenve hallgattam miket mesél nekem Lionel.

A döntés 16.fejezet

Másnap miután kipihentük a bulit. Vissza mentünk Lionel hazájába. Megkeresték a királynőt és elmondta Lionel a döntését.:
-Anyám! El kell, hogy mondjak valamit!
-Hát mondd Lionel!
-Először is tudnod kell, hogy nagyon szeretlek. És a döntésem nem azért született mert nem.
A királynő megdöbbenve nézte fiát ahogy elmondja neki,hogy hogyan döntött. De Lionel folytatta.:
-A döntésem az, hogy itt hagyom az otthonom és Gracyhez költözöm, mert szeretem.
-Lionel! Tisztában vagy avval, hogy ha egyszer ember földre költözöl sohasem költözhetsz vissza?
-Igen!
- És avval is tisztában vagy, hogy akkor le kell mondanod a trónról?
-Igen, tisztában vagyok a szabályokkal! Tudom, hogy mit csinálok. Szeretem Gracy-t, de ha nem költözöm oda lehet akkor örökre elveszítem. Én hajlandó vagyok érte bármit feladni. Azt is tudom, hogy ha az emberföldre költözöm akkor még a szárnyaimról is le kell mondanom. Örökre. De nem érdekel.
-Fiam, kérlek gondold át következő holdtöltéig! Kérlek ezt tedd meg édesanyádét! Én elhiszem, hogy szereted ezt a lány, de egy királyság sokkal fontosabb bármilyen embernél. Arra kérlek, hogy addig ameddig gondolkodsz maradj itt.
-Nekem nem! Gracy-nél fontosabb nincs számomra. És rendben, itt maradok. Egy feltétellel, ha Gracy is itt maradhat addig.
-Rendben! De akkor, addig még nem döntötted el addig tégy úgy  mintha itt élnél mint eddig és itt is maradnál! Ugyan úgy tedd a dolgod mint eddig! Mert neked is vannak kötelességeid! Nem csak nekem és a húgodnak!
-Rendben anyám! Megeszem ezt érted!
Majd elmentünk Lioenel szobájába beszélgettünk, hogy mi is legyen. Az igazat meg vallva féltem attól, hogy az anyja ráveszi, hogy maradjon. Így kérdeztem tőle.:
-Lionel! Ha mégis maradsz, akkor velem mi lesz? Én maradhatok itt veled?
-Persze! De biztosítalak, hogy nem maradok itt!
-És... ha elköltözöl hozzám, akkor vissza térhetsz ide?
-Igen, de meg van szabva, hogy mikor.
-Sajnos, ha én innen elköltözöm, akkor fél évente 1 holdtöltén térhetek vissza. Ez persze onnantól van számítva amikor elköltözöm.
-És ha maradsz? Én mikor mehetnék vissza?
-Ugyan úgy félévente.
-Lionel, ígérd meg, hogy bármi is történik mindig együtt maradunk!
-Igen! Ha kell az életemet adom fel érted.
-És amúgy ha elköltözöl, milyen feltételek vannak?
-Hát van egy pár. Az első, hogy soha nem költözhetek vissza. A második, hogy le kell mondanom a trónról. A harmadik, hogy a szárnyamról is le kell mondanom. A negyedik, hogy csak félévente jöhetek vissza. Az ötödik, hogy a halhatatlanságomról is le kell mondanom. A hatodik, hogy a varázs erőm megszűnik az ember világban. A hetedik, hogy még a költözésem előtt el kell mennem a bölcs tündérhez és gyónnom kell. A nyolcadik,hogy innom kell a szentelt  vízből. A kilencedik, hogy csak a születésem napján kapott ékszert vihetem magammal. És a tizedik, hogy még itt a varázslények földjén kell elvennem azt a személyt akit szeretek. Azaz téged.
-És erre mennyi időnk van?
-Hát ugye egy hónapot kaptam eldönteni. A telihold viszont csak pár napig van. tehát az a legbiztosabb, hogy 1 hónap múlva reggel elmondom az anyámnak, hogy költözöm. Addig abban a kis időbe a feltételeket teljesítem.
-És ha te elköltözöl, akkor ki lesz a trónörökös? a Húgod?
-Igen ő lesz. De ő addig majd nem veheti át a trónt, még férjhez nem megy.

Telt- múlt az idő Lionel abban az egy hónapban teljesítette a feltételeket, amiket még itt el kellett végeznie. Itt volt az idő, hogy elmondja az anyjának, hogyan döntött.
Megkeresték a királynőt.:
-Anyám, ebben az 1 hónapban eldöntöttem, hogy elköltözöm. Már egy pár feltételt teljesítettem is.
 Elszeretném venni Gracy-t.
-Fiam! Remélem jól döntöttél! Akár  mi is történjen tudd, hogy én szeretlek nagyon, de ide vissza többet nem költözhetsz!Légy boldog! Én azt kívánom! Még ma meghirdetem, hogy esküvőd lesz. Melyik nap szeretné elvenni?
-Még ma!
A királynő ki is hirdette.
 

A buli 15. fejezet

Elérkezett a buli éjszakája Mary már nagyon izgatott volt, de nem tudtam miért. Így megkérdeztem.:
-Mért örülsz ennyire ennek a bulinak?
-Hát ugye van Mike haverja Liam.
-Igen? Mi van vele?
-Pár hónapja elkezdünk ismerkedni.
-Na ugye most csak viccelsz avval, hogy a legjobb barátnőm ismerkedik az exem haverjával?
-De most mért? Nem Liammal jártál. Vagy vele is?
-Jaj nem, dehogy! Csak ígérd meg hogy azért vigyázol vele! Nem szeretném, ha te is úgy járnál mint én!
-Rendben vigyázok!
Majd elindultunk a bulira.  Furcsa érzésem támadt. De nem tudom, hogy miért. Próbáltam nem törődni vele, de képtelen voltam másra gondolni. Tudni akartam, hogy ez miért van.
Odaértünk a buliba, én kimentem a mosdóba hogy kicsit össze szedjem magam. Minden rendeben volt. Miután kimentem a mosdóból Mike várt engem az ajtó előtt egy pohár vodkanaranccsal.
Nem értettem, hogy mi van Mike-kal.
-Tessék ezt neked hoztam.-Mondta.
-Kösz! De nem kell!
- Na kérlek!
-Mondom, hogy nem kell!
-Figyelj! Tudom, hogy haragszol, és tudom , hogy hibáztam. Pedig esküszöm vigyáztam! És most annyira hiányzol!
-Mike fejezd be! Ezt a vonatot lekésted.
-Legalább a vodka narancsot fogadd el!
Sok könyörgés után elfogadtam. Nem kellett volna. Valamit tett az italba amitől erősen szédülni kezdtem. Rám nyomult. Fel akart vinni a háló szobába, próbáltam ellenkezni, de annyira szédültem, hogy nem ment. Egyszer csak egy fiú lerántotta rólam, majd leütötte Mike-ot. Lionel volt az én csak ültem a földön és sírtam. Ránéztem  Lionelre, ő le gugolt hozzám és így szólt.:
-Jól vagy?- kérdezte kissé aggódva.
Kicsit el akadt a lélegzetem. Majd vissza szóltam.
-Persze!
Segített fel állni, majd megöleltem. Hosszan. Nem akartam elengedni. Olyan jó volt újra látni. Jó hosszú ideig öleltem, féltem.... ha elengedem, megint elveszítem.
-Hogy kerülsz te ide?-kérdeztem tőle megdöbbenve.
-Érted jöttem! Mikor elmentél. Rájöttem, hogy te tényleg megbántad azt, hogy hazudtál. És, hogy komolyan gondoltad azt, hogy szeretsz. Amikor elmentél utánad akartam jönni, de már késő volt.
Azért nem jöttem hamarabb mert a kapu amin keresztül átjárunk ide csak teliholdkor nyílik. Szeretlek Gracy!Mindennél jobban! Sajnálom, ha goromba voltam veled a palotában.
-Lionel! Olyan jó újra látni! Szeretlek!
Amit kimondtam megcsókolt. Nem számítottam rá, de örültem, hogy megbocsátott. Tanultam a hibáimból! Mostantól mindig őszinte leszek Lionelhez. Elmosolyodtam.:
-Azt hittem nem látlak többé.
-Először én is, de rá jöttem, nem élhetek anélkül, aki miatt érdemes minden reggel felkelni.
életemben nem éreztem még, hogy ennyire szeressek valakit mint Lionelt. Nagyon szeretem!
Úgy érzem ő az igazi! És tudom, hogy így van! Érzem, hogy szeret Lionel és én is szeretem őt. Egy boldog kapcsolatban ez a legfontosabb. Nem akarom még egyszer elszúrni. Ha elveszíteném Lionelt én azt nem élném túl. Örülök, hogy kaptam az égtől még egy esélyt. Köszönöm!-Gondoltam magamban.
-Gyere bemutatlak valakinek!
Oda vittem Maryhez és bemutattam.
Mary csak nézett, amikor meglátta Lionelt. Nem hitt a szemének, hogy tényleg igaz az amit mondtam.
-Sajnálom Gracy, hogy eleinte nem nagyon akartam neked hinni! Üdvözöllek Lionel.
-Szervusz Mary.
-Igazából  egy hercegről nem nagyon gondoltam volna, hogy ilyen jóképű és izmos mint te vagy. Örülök, hogy Gracy rád talált.
-Én is örülök!És annak még jobban, hogy viszont szeret!
-És, hogy lesz ezután? Vissza mentek arra a Varázs földre?
-Igazából azért jöttem, hogy magammal vigyem Gracy-t, de ahogy megnézem egész kellemes hely itt.
-Az is! Kellemes kis város. Őszintén szólva jobban örülnék neki, ha itt maradnátok.
-És te Gracy?- Kérdezte Lionel.
-Nekem szentül mindegy, hogy hol, a lényeg, hogy veled!
Lionel úgy döntött, hogy marad. Itt marad velem, a barátaimmal, és megtanul emberként viselkedni. Bár a királynő beleegyezése is kell majd. Reméljük, hogy az is meglesz.

Újra suliban 14. fejezet

-Örülök, hogy újra látlak!- Mondta elcsukló hangon.
-Én is!- fakadtam sírva én is.
- Mi lenne ha elmennénk valahova?
-Jó ötlet!
-Jövőhéten Mikenak lesz bulija, elmehetnénk oda.
-Mike-nak? Hát nem is tudom, tudod, hogy nem vagyok oda érte.
-Ne már Gracy! Csak az én kedvemért! Tudom, hogy nem bírod.Nem kell szóba állnod vele, de én szeretnék elmenni a bulijába!
-Hát akkor menj nélkülem! -Mondtam mosolyogva.
-De nélküled nem szeretnék elmenni! Kérlek!-Mondta kérlelve.
-Hát jó, de csak most az egyszer.-mondtam kicsit undorodva,majd mosolyogtam.
-Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!-Mondta ugrálva, majd megölelt.
Mike volt az a fiú, akiért 15 évesen bármit megtettem volna. Őrülten szerelmes voltam belé. Majd 16 évesen összejöttünk. Rá 2 hónapra összetörte a szívem. Azóta nem nagyon beszéltem vele. Furcsáltam is, hogy Mary arra kér, hogy menjek el vele az ő bulijára. Remélem nem lesz semmi baj, és minden rendben fog menni.
Másnap már újra iskolába mentem. Meglepő módon pont Mike-kal futottam össze az iskola folyosóján. Gondoltam magamban-Hát ez remek!-Majd oda jött hozzám és köszönt.:
-Szia Gracy!
-Heló!
-Mi újság van veled? Rég beszéltünk.
-Semmi érdekes ami téged érdekelt volna téged!
-Ne legyél már ilyen! Már 1 éve történt, túl tehetnéd már magad rajta!
-Hah!  Te könnyen beszélsz!! Nem a te szíved törték össze!! Nem te kerültél a padlóra!-Támadtam rá dühöngve.
-Gracy! Nyugi! Sajnálom! De tényleg! Én megértem, ha haragszol, de legalább ne legyél ilyen ellenszenves. Legyünk barátok. Mint régen! Na mit szólsz?
-Hogy mit szólok? Azt, hogy menj a pokolba!
Majd faképnél hagytam. Ő meg csak döbbenve utánam nézett.
Oda mentem Maryhez.:
-Mary! Menj nélkülem a buliba! Én nem megyek! Sajnálom!
-Gracy! Ne csináld már! Mi történt, hogy ilyen gyorsan meg változott a döntésed?-Kérdezte megdöbbenve.
-Semmi, csak elegem van már Mikeból. Ennyi.
-Mert mondott valami?
-Igen, mondott!
-De Gracy megígérted, hogy eljössz velem!
-Tudom, és sajnálom!
-Mért kell neked mindig könyörögni? Mért van az, hogy te mindig csak magaddal törődsz? Gracy! Nekem ebből kezd elegem lenni! Inkább én sajnálom!
-Mary! -Kiáltottam utána miközben ott hagyott.
-Jól elszúrtam, megint!- Gondoltam magamban.
Én nem akartam megbántani ezzel Mary-t, de azért engem is meg kellett volna érteni-e. Nem őt küldte a padlóra és most kérik menjen el a bulijára! De lehet, hogy igaza van Mary-nak. Lehet, hogy tényleg csak magammal törődök. Már rég nem voltam sehol Mary-vel. Itt lenne az ideje.

A következő szünetben megkerestem Mary-t.:
-Mary! Igazad van! Tényleg csak magammal törődtem és nem törődtem a legjobb barátnőmmel. Nem törődtem avval, hogy neked mi a fontos. Sajnálom! Mit is mondtál mikor lesz ez a buli?
Mary csak elmosolyodott és így szólt.:
-Jövőhéten szombaton lesz!
-Akkor ígérem, hogy elmegyek veled abba a buliba! Akármi is történjen!
Mary csak sikított egyet és örömében átölelt.
Én csak mosolyogtam. Bár semmi kedvem nem volt az egészhez, bele mentem Mary miatt. Nem akartam vele is összeveszni.

A veszekedés 13. fejezet.

-Mi a baj?-kérdezte megdöbbenve.
Nem hazudhattam neki még egyszer. Elsírtam magam, majd elmondtam neki.:
-Mikor... haza felé üldöztek a vámpírok a vérfarkasok mentettek meg minket. Éjszakára az erdőben marasztaltak minket. Ott is mertem meg Kariont, a vezért. reggel kiderült, hogy egy Ellenállhatatlan férfi nappal. Nagyon kedves volt hozzám, úgy éreztem, hogy vonzódok hozzá.Amikor ma találkoztunk, akkor részben hazudtam. Tényleg jó téged újra látni, de nem az miatt sírtam. Sírtam, mert elkezdtem vonzódni egy sráchoz úgy, hogy már vonzódtam egy másikhoz. Most itt a bálon újra láttam Kariont. teljesen másképp viselkedett itt mint az erdőben. Nagyon rosszul esett, a szemem láttára kezdett ki Ameliaval. Kérlek, ne haragudj, hogy hazudtam!Annyira sajnálom!
-Gracy! Nem gondoltam volna, hogy nem vagyunk annyira barátok, hogy hazudnod kell. Mért hazudtál? Gracy! Már napok óta vártam, hogy vissza térj a húgommal. Vártam... vártam,hogy elmondhassam.... szeretlek. De úgy néz ki, hogy ez neked mit sem számít.Jobb ha most megyek...
-Lionel!!! Lionel várj!! Kérlek!!- közben fakadt ki a könnyem, hogy hogy elszúrtam ezt az egészet.. Szeretett és én nem mertem észre venni, pedig én is érzek iránta valamit. Most döbbentem rá arra, hogy tényleg többet jelent nekem Lionel mint Karion.Gyorsan Lionel után mentem, hisz nem veszíthettem el azt az embert aki a legrosszabb pillanataimban is velem volt és aki iránt úgy éreztem szeretem, de még magamnak sem mertem bevallani. Mit tettem?! Nem elég, hogy Karionről kiderül, hogy csak szórakozott, de még azt az embert is elveszítem aki számomra a legfontosabb.

Lionel bement a szobájába. Utána mentem. Majd bekopogtam.:
-Lionel... Bejöhetek? Kérlek!Beszélnünk kell!
Nem válaszolt....
-Lionel, kérlek!
semmi...
-Lionel, tudom, hogy haragszol, de meg kell értened, hogy nem akartalak megbántani ezzel! Ezért hazudtam, mert fontos vagy nekem! Tudom, hogy nem hiszed el, de így van. Figyelj. Én.... én nem akarlak téged is elveszíteni.
-Mert Karoint elveszítetted így jó neked a szamár is igaz?-szólt az ajtó mögül.
-Nem! Konkrétan most a szüleimre gondoltam. Te olyan fontos vagy nekem mint ők, tudom, hogy nem hiszed el de kérlek, engedd hogy elmondjam mit is érzek irántad.
semmi...
-Lionel, kérlek! Engedj be!
Szép lassan kinyitotta az ajtót. Beengedett.
-Lionel mióta megismertük egymást azóta nagyon jóba vagyunk. Te segítettél választ találni arra, hogyan lehet véget vetni annak, hogy kísértsenek. És befejezni nem tudom mással csak veled. Veled érzem magam igazán jól, nagyon sajnálom, hogy hazudtam. De azt hittem, hogy tényleg vonzódom Karionhoz. Akkor jöttem rá, hogy nem amikor otthagytál a szökőkútnál. Akkor abban a pillanatban azt hittem végleg elveszítelek. Mert rájöttem szeretlek, és mindennél és mindenkinél fontosabb vagy a számomra. Én megértem, ha elküldesz, de ezt tudnod kellett. Sajnálom! Őszintén! Holnap haza megyek. Tehát nem kell azon aggódnod,hogy látni fogsz. Ég veled Lionel! Vigyázz magadra!
Amint kimondtam, el is mentem. Nagyon utáltam magam ez miatt, hogy így elszúrtam. Féltem attól, hogy nem látom viszont Lionelt. Nézem mindennek a jó oldalát. Legalább újra látom Mary-t. Már jó ideje itt vagyok. Már biztos hiányol.
Másnap reggel Elmentem Aquahoz és mondtam neki, hogy indulhatunk.
Vissza vitt az én világomba. Szomorú voltam, mert, haragudtam magamra, boldog voltam mert újra itthon vagyok. Felhívtam Mary-t. Aki azonnal át is jött.
-Szia, Gracy! Már mindenütt kerestelek! Már a rendőröknek is bejelentetettem az eltűnésed 4 hónappal ezelőtt.Hol voltál? Mért nem küldtél magadról élet jelet?
-Szia! Én sem gondoltam volna, hogy ennyi időre eltűnök.
-De hol voltál?
-Hát ha elmondom, nem fogod elhinni!
-Hát akkor szépen kezdj bele.
-Oké, de ígérd meg, hogy nem fogsz hülyének nézni!
-Ígérem, csak mondd már!!
Szépen hosszasan elmeséltem, hogy furcsa módon nyertem egy hajóutat. és hogy ott mi történt, ja meg persze a discóban. Elmeséltem, hogy egy lány jelent, meg a hajón, és magával vitt, és hogy miért. Láttam Maryn, hogy nem hiszi el,de azért tovább mondtam. Elmeséltem milyen álmaim voltam, mik történtek a szobámban, milyen helyeken jártam,milyen emberekkel és élőlényekkel találkoztam. Karionról is meséltem neki. A legvégére hagytam Lionelt. Elmeséltem, hogy mennyire beleszerettem. De magamnak sem akartam bevallani, elmeséltem mennyi mindenben  segített. Azt is elmeséltem, hogy előbb ő vallotta be nekem mit érez, aztán én.Azt is elmeséltem, hogy mennyire elszúrtam a kapcsolatunkat. És hogy haragban váltunk el. Mindent elmeséltem, elejéről a végéig. Mary nagyon megdöbbent. Láttam rajta, hogy elhiszi ezeket a dolgokat amiket mondtam neki. Majd így szólt.:
-Ezeket a dolgokat nem lehet kitalálni egyik pillanatról a másikra. És valahova el kellett, hogy tűnj. Azért hiszem el ezeket mert az egész világon téged kerestek reménytelenül. Azt hittem elraboltak, és megöltek! De hála az égnek, hogy itt vagy épen és egészségesen!
Majd Mary megölelt és sírva fakadt.

A haza út. 12.fejezet

Elindultunk haza. Kicsit szomorú voltam, hisz lehet, hogy nem látom többé Kariont. Tudtam, hogy vonzódok hozzá, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Remélem, hogy ez csak egy hullám völgy. Gondoltam magamban. Persze, hogy szomorú vagyok ezt Tiana hercegnő is észre vette.:
-Gracy, mi a baj?-Kérdezte megdöbbenve a hercegnő.
-Semmi nincs, jól vagyok.
-Gracy! Látom, hogy van valami, mondd el, mi bánt!
-Tényleg nincs semmi!
-Gracy! látom, hogy van valami! Mint a Hercegnőd, parancsolom hogy mondd el!-Mondta poénkodva és próbált vigasztalni.
-Hát jó. Karion.
-Tán meg bántott, hogy miatta szomorkodsz?
-Nem dehogy, egész végig nagyon kedves volt velem. Ez itt a baj...
-Csak nem....??? Bele szerettél?
-Az kicsit túlzás lenne, hogy bele szerettem, csak úgy érzem vonzódom hozzá.És félek attól, hogy nem látom többé..
-Jaj Gracy! Ne bánkódj, biztos látni fogod még.
Időközben hazaértünk, a jó hosszú után.
Lionel várt minket a kapunál, ugyan is az őr értesítette a várost, hogy közeledünk. Lionel megölelte a húgát és így szólt.:
-Istenem, de jó téged újra látni édes húgom.
-Téged is! De most megyek anyámat már nagyon szeretném látni! Majd később beszélünk Lionel.
ezze elment a hercegnő.
Lionel rám nézett és mélyen mosolygott.majd így szólt.:
-Jó újra látni Garcy!
Majd megölelt. A gondolatok össze kavarodtak bennem. Vissza öleltem... Hosszan öleltük egymást. Nem tudtam mit gondoljak, hisz az úton azt mondtam vonzódok Karionhoz. De úgy érzem Lionelhez is. Mi történik velem?? Sírva fakadtam....
-Mi a baj Gracy?-kérdezte Lionel.
-Jaj, semmi, csak jó újra látni...
Hazugság után hazugság, istenem mit tettem, hogy mászom ki ebből? gondoltam magamban
Vissza mentünk a palotába. Bajd a királynő a tiszteletemre és a lánya tiszteletére Bált rendezett.
Gyönyörű ruhába öltöztettek. Majd lementem a bál terembe. Ott várt Lionel. Majd fel kért táncolni.
-Tudod Gracy, ma este különösen gyönyörű vagy.
Én csak mosolyogtam. Jól estek Lionel bókjai. Jól éreztem magam vele. De egyszer csak eszembe jutott Karion. Elgondolkodtam.... Úgy éreztem Loinel mintha fontosabb lenne számomra. De Karion olyan kedves volt hozzám, és izmos, és... és... olyan helyes..Ismételten össze kavarodtam... Istenem, milyen hülyén éreztem magam akkor abban a pillanatban... Nem tudtam mi tévő legyek. Táncoltunk tovább, és mintha Kariont láttam volna meg a tömegben.Elgondolkodtam... Nem lehet ő hisz ő vérfarkas és ő ilyenkor át van változva... Nem értem... biztos csak megint képzelődtem... Majd később ismét megpillantottam Kariont. Oda mentem hozzá. Lionel csak nézett hová megyek. Látta, hogy egy fiúhoz mentem.... Megszólítottam.:
-Karion? Te vagy az?
-Szia Gracy!
-Hát te hogy kerülsz ide?
-Hát azt nem mondtam, hogy van olyan szerünk, ami segít 1 éjszakára ember lenni...
-Értem, de akkor sem értem hogy,hogy-hogy itt vagy....
-Tiana meghívott, jöttem ahogy tudtam.
Amint kimondta megjelent Tiana egyik legjobb barátnője, Amelia. Karion elkezdett vele beszélgetni... Nem értettem semmit. pedig olyan kedves volt velem... Nem értem... Gondoltam magamban.
Attól a perctől fogva Karionalig akart észre venni.. Nem értettem semmit se. Az erdőben olyan más volt. Azt hittem jóban vagyunk annyira, hogy szóba álljunk egymással, mint a barátok szokták. Kicsit összetörtem. kimentem a szökőkúthoz és leültem a peremére. Eléggé elszomorított Karion. Lionel észre vette, hogy kimentem. utánam jött. Kérdezte mi a baj.:

A szép fiú 11.fejezet

Másnap reggel egy farkas jött felénk.Valahogy éreztem, hogy ezekkel a farkasokkal nincs valami rendben.
-Jó reggelt!-Mondta a farkas
-Jó reggelt neked is!-Mondtam neki.
-A vezér Karion vár titeket, reggelire.Szólj Tiana-nak is.
-Rendben.
Mikor evvel a farkassal beszéltem akkor éreztem hogy ez a farkas valami eszméletlen.Gyanakodtam, de nem tudom mért.Éreztem valamit, de nem mertem elhinni.
-Tiana!Tiana!Ébredj!
-Mi történt?-Mondta Tiana álmosan.
-Semmi, csak reggelire várnak minket.
-Igen? és kik?
-Karion vezér és a csapata. Amikor odaértünk Karionhoz, nem hittem a szememnek.Karion ember volt, ráadásul eléggé jóképü férfi volt. Hirtelen vonzalmat éreztem Karion iránt, nem értettem mért, hiszen nem is ismertem.
-Szia!-Mondta Karion nekem.
-Szia!-Kicsit szégyenlősen válaszoltam neki.
-Hogy aludtál?
- Jól köszönöm, és te? Nem is mondtad,hogy ember vagy!
-Én is jól alkudtam, köszi! Én nem ember vagyok hanem vérfarkas.Bár az ereimben folyik emberi vér, mégsem mondhatom magam embernek. A vérfarkasok eredetileg emberek voltak.De amikor a falunkba farkasok törtek be még 1567-ben rengetek embert megöltek és annál is több embert megsebeztek. A megsebesült emberek, akik túl élték, szép lassan át alakultak vérfarkassá. Az utódaik örökölték ezt a farkas létet. Azóta minden ember Naplementekor átváltozik farkassá.
-Hihetetlen mik történnek a te családoddal. Sajnállak e-miatt.
-Nem kell sajnálnod, szeretek farkas lenni. Azért ahogy hallottam, a te életed sem a legnormálisabb.
-Hát nem mondhatnám annak. Nem olyan régen tudtam meg, hogy voltam már itt, mikor még csak pár hónapos voltam. Gondolom evvel kezdődött az én különleges életem.
-Minden nem megmagyarázható dolgot értékelnünk kell az életben, hisz nem mindenkivel történik meg. Örülni kell, hogy veled megtörtént vagy megtörténik, vagy fog megtörténni.Én is hálás vagyok az égnek, hogy az vagyok aki vagyok, és birtokomban állhat ez a különleges képesség, amit még szeretek is.
-Azért nem minden esetben örülök ezeknek az emberfeletti dolgoknak, hisz néha már, a szívbajt hozzák rám, megrémítenek. Van mikor már szó szerint rettegek ezektől a dolgoktól.
-De ha ezek a dolgok nem történtek volna meg veled, akkor nem találkoztunk volna, vagy talán az neked jobb lett volna?
-Nem, dehogy ezt a részét hogy én erre a helyre kerültem, örökké hálás leszek érte és sosem fogom elfelejteni. De mivel, úgy értem engem kísért valami, így nehéz elfogadni ezt az életet.Én nagyon örülök annak, hogy megismertelek, téged, a hercegnőt, Lionelt, Aqua-t, Aurát, és még sok mindenkit, de meg kell értened, hogy rettegek. Aludni alig merek, mert akkor félek megint előjön az az álom ami a múltkor.
-Megértem.én is örülök annak, hogy téged megismertelek és a hercegnőt. És milyen álmod volt?
-Hát elmondom.
Így elmeséltem neki, milyen álmom volt amikor mentem megmenteni a hercegnőt. Elejétől a végéig mindent elmondtam neki, az álomról. Azt is ami a szobámban történt. A történeten amit mondtam Karionnak, nagyon meglepődött és így szólt.:
-Nem lehet, hogy az anyád az a szellem aki kísért?
-De lehet, már én is gondolkodtam rajta.
Még hosszasan beszélgettünk Tiana hercegnő szólt nekem:
-Gracy, ideje lenne indulnunk.
-Igazad van.-Válaszoltam rá.
Elbúcsúztunk, mindenkitől.szerencsére most már elengedtek minket.

Az erdő 10.fejezet.

Azok az árnyak nem vámpírok voltak hanem vérfarkasok.
Azt hittük ők is bántani akarnak, de nem. Ők mentettek meg minket a vámpíroktól.Mi csak néztünk vajon mért mentettek meg minket a vámpíroktól. Talán azért mert ők akarják maguknak Gyémántot? Nagy harc volt a vámpírok és a farkasok között több farkas miattunk pusztult el nem értettem semmit. Nagyon zavart az , hogy nem tudtam mért mentenek meg.
-Menjünk tovább!Mondta a hercegnő.
-Oké!
Éppen mentünk volna tovább te a vezér farkas elénk jött amilyen gyorsan tudott.
-Kérlek nem menjetek még el!-Mondta rekedt hangon a vezér farkas.
-De mért?-Kérdeztem tőle.
De ő nem válaszolt rá.
-Maradjunk itt.-Mondta a hercegnő.
-Rendben.
Nem értettem mért kell itt maradni. De nem bántam maradjunk gondoltam magamban. Hátha nem lesz baj.Reménykedtem, még a farkasok és a vámpírok verekedtek. Miután a farkasok legyőzték a vámpírokat.Az életben maradt vámpírok vissza vonultak. Elmenekültek.Azt hittük csak idáig kellett maradni, de nem. A farkasok továbbra sem engedtek el minket.
-Mért nem mehetünk el?-Kérdeztem tőlünk.
De a farkasok megint csak nem válaszoltak erre.
-Gyertek velünk!-Mondta a farkas vezér.
Mi egy szó nélkül mentünk velük.Bevallom őszintén nagyon féltem. Mért nem engednek el? Már megszólalni nem mertünk a félelemtől.Egyre jobban sötétedett, és egyre jobban félelmetesebb lett az erdő.
-Mért mentettetek meg minket?-Kérdeztem a vezér farkast.
-Mert a vámpírok nagy ellenségeink. A tündérek viszont nem.
-És nektek ugye nem fáj a fogatok a hercegnőm egyszarvújára?
-Nem! Azt tiltja a törvény?
-A törvény?
-Mert ha egy farkas is bele harap egy unikornisba akkor örökkön örökké bánni fogja.
-De mért?
-Mert mert ha egy farkas unikornis vért ízlel a családja és a környezetében élők egészsége és vidám élete elmúlik mindörökre.
-De mitől?
-Egyszer mikor még én sem voltam még az én dédnagyapámnak a nagyapjának az idejében történt minden.Még a dédnagyapámnak a nagyapja is kölyök volt.Mikor Egyszer egy unikornis tévedt az erdőnkbe.Az ő apja megpróbálta levadászni azt az unikornist de az unikornis a szarvát az apjába döfte.Tehát az apja legjobb barátja próbálkozott de ő már nem egyedül, egy csapatnyi farkassal támadt az unikornisra. Sikerült legyőzniük.És mint mindig a férfiak esznek legelőször.Mikor a dédnagyapámnak a nagyapjának az apjának a legjobb barátja beleharapott majd lenyelte az első falatot egyszer csak az összes felnőtt farkas egyre és egyre rosszabbul lett. Csak a kölykök maradtak teljesen egészségesek de ők sem maradtak ki a büntetésből. Hisz a vidám életük elég korán elmúlt. Az ők büntetése a vidámság elvesztése volt. Onnantól kezdve az egész életük megváltozott.Ráadásul a felnőttek egyre rosszabbul voltak míg szép sorjában el nem pusztultak. A kölyköknek maguknak kellett ételt és búvó helyet keresni. Nem volt az aki felnevelje őket.És azóta nem vadászunk unikornisokra. Mert még egyszer ekkora hibába nem eshetünk mert a farkasok becsülete menne kárba, mert ha mi megint unikornist ennénk akkor a mi kölykeink is védtelenek lennének. És ennek nem szabad bekövetkeznie.Mert ha védtelenek lesznek a kölykök akkor bármi történhet velük. Első sorban a vámpírok végeznének velük. És akkor a farkasok becsülete és élete elveszne.- Mondta a farkasok vezére szomorkásan.
-Oh.-Sóhajtottunk nagyokat.
-Vigyázzatok az éjszakával!
-Mért?
-Mert koboldok mászkálnak a környéken.
-Koboldok?Miféle koboldok?
-Picik, és zöldek. Ja és kerekek.
-És bántanak minket?
-Hát nem szeretik a betolakodókat.
Csak néztünk nagyokat mikor elment a vezér farkas.
-Hé!
-Igen?
-Szabad tudnom mi a neved?
-A nevem Karion.
-Szép név!
-Kösz, és a te neved?
-Gracy.
-És a maga neve hercegnőm?
-Tiana.
-Mind kettőtök neve is szép.
-Köszi!-Mondtam.
-Köszönöm!-Mondta Tiana hercegnő.

Az egyszarvú 9. Fejezet

Még mi futottunk nagy erővel, előttünk egy rikító nagy fény jelent meg .Miután elmúlt az a fény egy egyszarvú állt ott.Nem hittem a szememnek, hisz olyan szép volt az a ló.Mikor megtudtam hogy az az unikornis a hercegnőé én csak néztem tátott szájjal.
-Tényleg a tiéd ez a gyönyörű állat?
-Igen!Végette vittek el a vámpírok.
-Végette?
-Mit tett?
-Ő semmit, de a vámpírok maguknak akarják a lovamat.És azért fogtak el mert nem adtam oda és nem mondtam meg, hogy hol van.
-Értem..De tényleg gyönyörű ez az állat.
-Ezért kell a vámpíroknak.
Még mi ezeket beszéltünk felültünk a hátára és szél sebességgel vágtattunk.
-Annyit még nem mondtam, hogy Gyémánt hisz ez a neve csak akkor jelenik meg mikor szükség van rá.Mert nem a mi istállónkban van. Csak akkor jelenik meg mikor hívom vagy szükség van rá.És Gyémánt tud teleportálni, és megérzi, hogy mikor van a gazdájának szüksége rá.-Mondta a hercegnő.
-Hisz ez csodálatos!
Miközben mi vágtattunk a vámpírok még mindig nem adták fel.Mentünk hegyen, völgyön, árkon, bokron keresztül. De ők továbbra sem adták fel.
-Mért nem teleportálunk el?Kérdeztem a hercegnőt.
-Mert Gyémánt csak magát tudja el teleportálni.Az embereket nem.
-Kár!
-Vigyázz, egy ág!
-Oh! köszi hogy szóltál!
-Inkább most figyeljünk oda, nehogy lelökje valamelyikünket egy ág Gyémántról.
-Rendben.
Csak vágtattunk tovább de a vámpírok mint ha egyre közelebb lettek volna. Egyre jobban féltem.Féltem attól mi van ha utol érnek és vissza visznek minket arra a szörnyű helyre. Ráadásul egyszerre több minden kavargott a fejemben. Teljesen össze voltam zavarodva és egyre jobban féltem és feszültem. Ilyen érzésem még életemben nem volt. Aggódtam. Hátra néztem és a vámpírok csak egyre és egyre közelebb kerültek hozzánk.
-Hercegnő gyorsabban kell mennünk!Közelednek!
-Jaj ne!
Mindketten egyre és egyre jobban féltünk. De a vámpírok még mindig nem tágítottak.Gyémánt vágtatott úgy ahogy csak bírt.
-Istenem, kérlek segíts!-Próbáltam imádkozni még menekültünk.
Isten segített is egy keveset. A vámpírok jóval hátrébb lettek hirtelen mind voltak.A vámpírok csak néztek, hogy hogyan gyorsultunk be ennyire. Észre sem vették, hogy ők lassultak.Egy kicsit már megnyugodtam mikor láttam hogy sötét árnyak szaladnak mellettünk.Azt hittem hirtelen, hogy a vámpírok azok. Hátra néztem és a vámpírok mögöttünk voltak. Rettenetesen megijedtünk. Ha nem a vámpírok, akkor kik?

A szökés 8. fejezet

Miközben azon agyaltuk a fejünket, hogy hogyan szökjünk meg a vámpír őrök jöttek le a cellákhoz.Ételt hoztak a raboknak.:

-Nesze! Egyél!
Még felénk közeledtek mi csak azon tudtuk törni a fejünket vajon hogyan lehetne innen megszökni.

-Vajon szöktek már meg innen egyáltalán?-Gondoltam magamban.

És közben egyre és egyre közelebb jöttek hozzánk.Még mire ideértek.:
-Nesze! Egyél!
És közben betolták az étel a cella alján.Szerintem az étel nem is volt étel. Már csak azért, mert teljesen úgy nézett ki mint valami moslék a disznóknak.Egyszerűen undorító volt.:

-Fúj! Én ezt nem eszem meg!Kiáltottam oda az őröknek.

-Akkor éhes maradsz!De jobban teszed ha a te idődre felhizlalod magad!
-Az én időmre?Miféle időmre?
-Majd meglátod!
Miután ezt kimondta tovább is mentek az őrök.
-Ahj, muszáj valahogy kijutni innen!-Mondtam a hercegnőnek.
-Akkor törjük a fejünket!
Még azon gondolkodtunk ismét, hogy hogyan szökünk meg, hirtelen rosszul lettem.És láttam is valamit.Úgy éreztem hogy valaki segíteni akar.Becsuktam a szemem és az orrol előtt termett a megoldás, hogy hogyan lehetne megszökni erről a szörnyű helyről.Igaz úgy láttam, hogy egy kicsit necces lesz a dolog, de bíztam a megérzésemben.Tehát megosztottam a tervet a hercegnővel mert ebben a tervben neki is van szerepe nem is kevés.
-Hercegnő! azt hiszem tudom, hogy hogyan kéne megszöknünk innen.
-És hogyan?
-Első sorban az egyikőnknek el kell csábítani a a kulcsos őrt.Még az egyikünk ezt csinálja a másikunk meg tetteti, hogy rosszul lesz az én cellám és a te cellád rácsánál. Még az őr bemegy ehhez a személyhez, a másik ellopja a kulcsokat amint jelez neki ez a személy, hogy kimenekült a cellából a betegnek tettetett gyorsan felpattan és kiszalad a cellájából majd rá csukja az őrre a cellaajtót. Majd aki elsőnek kimenekült az bezárja az őrt a másik cellájába.Majd gyorsan elrohanunk.
-És hogy ha elkezd kiabálni?-Kérdezte a hercegnő.
-Igaz! Akkor aki elsőnek kiszabadul akkor hátulról leüti az őrt. És utána futás!
-Rendeben! És ezt mikor csináljuk meg?
-Ma éjszaka.
-Remélem, hogy sikerülni fog majd!
-Sikerülnie kell!És sikerülni is fog!
-De azt meg kéne beszélnünk, hogy ki melyiket csinálja.
-Te melyiket szeretnéd?
-Hát a csábítás nem nagyon illik egy hercegnőhöz.
-Akkor majd én megcsinálom, de el ne felejts rosszul lenni!-Mondtam a hercegnőnek viccelődve.
Még mi terveltük a szökésünket eljött az este és elkezdtük bevetni a tervünket.
-Hé! Szeretnél valamit látni?-Kérdeztem az őrtől.
-Ugyan mit akarsz megmutatni?
-Hát ha ide jössz akkor megmutatom.
-Na jó! De ha nekem nem tetszik akkor lesz nemulass!
És ide jött az őr.
-De mielőtt megmutatnám azt a valamit megszeretném kérdezni, hogy nős vagy-e ?
-Mert ha nem akkor mi van?
-Akkor örülnék neki, mert rettentően megtetszettél nekem és nem tudnám nélküled elképzelni ezt a csodás napot.
Még ezeket mondtam a hercegnőnek eljött az ideje, hogy tetesse a rosszul létet.Az őr gyorsan oda rohant a hercegnőhöz és megnézte hogy mi a baj.Még ő ellenőrizte a hercegnőt és lassan precízen elloptam a kulcsokat.Nagy nehezen kinyitottam a cellám ajtaját és hátulról leütöttem az őrt. a hercegnő és én elrohantunk.Miután a pince ajtajához értünk a vámpír őrök mentek el az ajtónk előtt mi gyorsan elbújtunk az ajtó mögé.Miután elmentek gyorsan elrohantunk.Nagy nehezen kitaláltunk az udvarra.Ott menekültünk el ahol én bejöttem.De sajnálatos módon az egyik gyerek vámpír észre vette, hogy megszöktünk.És szolt a kinti vámpírőröknek, hogy szöknek a rabok. A vámpírok nagy erejükkel és gyorsaságukkal jöttek utánunk.Én és a hercegnő minden erőnket bele vetve futottunk.

Díjaim:

Vámpírok 7.fejzet

7.fejezet















Miután bement az összes vámpír, én szép lassan mentem utánuk.Elég sokan voltak,de szerencsére nem vettek észre.Én még a kapunál megálltam.Szerencsére ismertem azt a növény amely erőt ad ahhoz, hogy legyőzzem a vámpírokat.Kicsit keserű volt az íze, de muszáj volt megennem.Miután meg ettem,
annyira erősnek éreztem magam, hogy muszáj volt ki próbálnom.Bele ütöttem egy fába, és az egyből ketté tőrt.
-Pompás!Gondoltam magamban.
Be mentem a vámpírok birodalmába.
Most még több vámpír volt mint az előtt.
Ezért észre vettek engem.Egyből megtámadtak, és én vissza akartam fordulni.De nem tettem.Mert az vezérelt, hogy ne!Tehát kipróbáltam rajtuk az erőm.Ütöttem őket ahogy csak bírtam.Na erőben voltak.Tudtam, hogy a vámpírok nem bírják a fényt.Tehát kicsi előnyt szerezhetek ha keresek valahonnan fényt.De az volt a probléma, hogy sötét volt és a vámpírok csak egyre többen voltak.Eltelt egy kis idő mire legyőztem őket nagy nehezen.Volt rajtam pár seb de mennem kellett tovább és tovább.Mikor oda értem a kastélyhoz, egyszerűen nem találtam a bejáratot.Felnéztem, és láttam egy ablakot nyitva nevettem.Felmásztam nagy nehezen.Amint bemásztam az ablakon a konyhában találtam magam.
-Na most hogyan tovább?Kérdeztem magamtól halkan.
Kimentem a konyhából mentem össze vissza,bementem minden szobába, csak abba nem amelyik be kellett volna.De végül abba a szobába is eljutottam.Mikor szép lassan kinyitottam az ajtót hangokat hallottam.
-Rendben,3-ra benyitok!Mondtam magamnak.
1,2,3!És hirtelen kinyitottam az ajtót.A szobában lévő vámpírok csak néztek, hogy ez mit csinál. És meg kérdezték.:
-Mit akarsz te itt?
-Ááá, semmit csak a hercegnőt.
-Haha azt te nem kapod.
-Fogadjunk?
És megtámadtam őket.Ezek a vámpírok jóval erősebbek voltak mint a kintiek.De nem baj mert tudtam,hogy sikerülni fog őket legyőzni.És nem adtam fel.Már vagy 2 órája küszködök a vámpírokkal, de ők még mindig bírják.Sajálatos módon legyőztek.Egy sötét pincébe vittek, ami természetesen tele volt cellákkal.Az egyik cellában volt a keresett hercegnő.Hevesen elkezdett verni a szívem mikor megláttam. Az ő cellája mellé kerültem.Miután kimentek a vámpírok oda mentem a cella szélére és megszólítottam a hercegnőt.:
-Hé!Hé!
A lány csak rám nézett szomorúan és vissza nézett.
-Hé! Gracy vagyok.
A hercegnő hirtelen vissza nézett és odament Gracyhoz és így szólt.:
-Tényleg te vagy Gracy?
Én csak bólintottam, kicsit szomorkásan.
-Óh Gracy! Ha tudnád milyen sok időt vártam rád!És most végre itt vagy!
-Te tudod h ki vagyok?
-Igen.
-De honnan ismersz?
-Ez egy kicsit hosszú történet.De elmondom.Régen történt mikor még te pár napos csecsemő voltál.Én ismertem a szüleidet.És mikor nálatok voltam akkor megtámadtak minket a házatokban.Az édes anyád az mondta hogy vigyelek magammal a Varázslények földjére.Magammal vittelek, és mondtam a testőreimnek hogy gyrosan csináljanak neked egy szobát.Mikor bele raktalak a kiságyadba, éreztem, hogy nem utoljára leszel itt.Így ismertelek meg téged.
-Tényleg?És mitörtént a szüleimmel mikor elvittél magaddal?
-Majd elmesélem.De most azon törjük a fejünket ,hogy hogyan szökünk meg.
-Rendben!Ez jó ötlet!

Az álom 6. fejezet

6.fejezet

Még aludtam elég furcsa dolgokat álmodtam.
Arról álmodtam, hogy az erdőben vagyok, és futok.
De nem tudtam mért futottam.Egyszerűen nem tudtam megállni.Mikor hátra néztem akkor azt a fehér ruhás nőt láttam.Akkor még jobban elkezdtem futni.Rémült voltam. Én futottam és futottam de ő megint csak egyre és egyre közelebb volt.Mikor újra hátra néztem az a nő eltűnt.Mikor vissza fordultam, hogy futok tovább ő előttem volt kb 20 méterre.Nagyon beparáztam.Akkor vissza fordultam és futottam tovább.De elkezdtem futni akkor egy fa mögül sétált elém.akkor balra kezdtem el futni.De ő ismét elém vágott.akkor hátra fordultam és el futottam. Nem tudtam, hogy hogy csinálja de valahogy megint elém került.Bár merre futottam ő mindig előttem termett.Hirtelen elkezdett esni az eső. Én sikítottam.De az a nő még mindig felém jött.De most négy kéz láb.
-Jesszusom!Gondoltam magamban.
Akkor lefeküdtem a földre és imádkoztam Istenhez.:
-Istenem!Istenem!Kérem segítsen rajtam!Vegye le rólam ezt az átkot!
Mikor egyszer csak a tenger parton találtam magam.Akkor valami fekete ruhás közeledett felém.elkezdtem futni.De ő is elém termett.Nem értettem mi folyik itt.Ismét imádkoztam.:
-Kérem!Istenem!Segítsen!
Most meg egy temetőben találtam magam.De még az is rossz volt, hogy közben besötétedett.
-Jaj ne!Mikor lesz ennek már vége?Mondtam rémülten.
Amikor egyszer csak minden felől szellemek jöttek felém.Nem tudtam mitévő legyek.
Mondtam magamban.:
-Ez csak álom!Nem valóság!
De a szellemek még mindig közeledtek.Így hát ismét istenhez fordultam.:
-Istenem!Kérem!Segítsen!
Amikor egyszer csak egy réten találtam magam és ott volt az édesanyám.Kiabáltam neki.:
-Anya!
Közben futottam felé.
-Anya!Kiabáltam neki még egyszer de ő csak ott állt.
Futottam felé.
Anya!
Mikor következőre kiabáltam volna neki ő megszólalt.:
-Kicsikém!
-Anya! Kiabáltam neki!
-Kicsikém!Kicsi kincsem!Mondta nekem miközben kitárta a karjait.
Mire oda értem ő megölelt és én vissza öleltem.Végig puszilta az arcom.De én csak sírtam.Annyira meg örültem neki.
-Kicsim!
-Igen?
-Most fel kell ébredned!
-De én nem akarok!
-De muszáj!
-Mért?
-Mert ha nem ébredsz fel akkor észre vesznek téged!Ébredj fel!
Mikor ki mondta az utolsó mondatát ő eltűnt közben nekem meg muszáj volt fel kelnem.Tehát felkeltem és elbújtam egy bokor mögé.Akik közeledtek azok vámpírok voltak.És így szólt a egyik.:
-Hmmm, friss vért érzek!
-Hagyd most!Most mennünk kell! Szólt a másik.
-Hmmm, Jól van, rendben, mehetünk.
Így aztán elmentek.Én meg követtem őket.Még mentem mentem láttam különböző növényeket,állatokat.Nagyon aranyosak voltak, de én még, se ilyen növényeket, se ilyen állatokat nem láttam életemben.Mikor már messziről lehetett látni a vámpírok birodalmát akkor meg kell hogy mondjam kicsit beparáztam.Mikor oda értem a birodalmukhoz elbújtam a legelső bokor mögé.Ne, hogy észre vegyenek. Mert ha észre vesznek biztos, hogy végem lenne.

Boszorkányok 5.fejezet

5.Fejezet

1. 

Mikor oda értem a kapuhoz lábam alatt füst volt.Amikor beértem az udvarra minden olyan sötét volt.
Mindent olyan sötétnek éreztem.Még a saját lélegzetemet is.Egyszerűen el szállt belőlem a fény.Nem tudtam mi ez. Azért, hogy ne legyek feltűnő beöltöztem boszorkánynak.Azért mindegyik boszorkány megnézett engem,gondolom érezték, hogy velem nincs valami rendben.
Biztos érezték a félelmem.Hihetetlen!Mindegyik boszorka különböző, de valahogy még is egyformák.Ez hogy lehet?Miközben mentem tovább egyszer csak megláttam azt a boszorkányt aki kell nekem.Vagyis csak a nyaklánca kell.Gyönyörű hosszú fürtjei voltak.De a tekintete...olyan bosszú szomjas volt mintha valaki megbántotta volna. Szép lassan mentem tovább,és próbáltam eltakarni az érzelmeimet.Egy ideig bevált. de mikor az egyik ajtón be akartam menni, és mikor kinyitottam az ajtót pont akkor jött ki egy denevér.A szív bajt hozta rám, annyira megijedtem.
Lassan nyugtattam magam.És mentem tovább...Mikor bementem a kastélyba nagyon néztek engem a boszorkányok.Láttam rajtuk, hogy látják a félelmem.Mikor senki sem figyelt én elbújtam az egyik szekrénybe.Mikor már besötétedett kijöttem és megkerestem a legszebb boszorkány szobáját.Egy kis idő után már meg is találtam.De mikor résnyire kinyitottam az ajtót akkor láttam hogy a boszi még ébren van.Mikor elment a gardróbjába, én belopóztam és gyorsan az ágya alá bújtam.Mikor már elaludt, kijöttem az ágya alól, és megnéztem nincs e véletlen a nyakában.De szerencsémre nem volt ott.Így hát meg kellet keresnem.Első sorban megnéztem a gardróbjába.De nem volt ott.Pedig mindenütt megnéztem.Megnéztem az éjjeli szekrényében.És ott volt.Szép lassan kivettem a fiókból és zsebre tettem.Kimentem a szobájából,a kastélyból,és az udvarról.
Miután megszereztem a nyakláncot ki futottam a boszorkányok tanyájáról.És oda mentem Lionel-hez.
-Na végre Gracy!Azt hittem már sosem jössz!
-Nyugi már!Itt vagyok, és mehetünk.
-Fú ha , oké!De most húzzuk el a csíkot!
-Szerintem is.
Az vissza vezető úton kicsit el gonolkoztam azon, hogy mit fog majd szólni a boszi.
Mikor vissza értünk a városban Aqua keresett engem.
-Gracy!Itt az idő, hogy teljesítsd azt amiért jöttél.
-És mi lenne az?
-Meg kell mentened a királynő leányát a vámpírok karmai közül!
-És merre kezdjem?
-A vámpírok birodalma Délre van.Arra kell menned.És ha vissza értél akkor majd el űzzük a szellemet ami kísért téged!
-Rendben.
-Most menj!Sok utat kell még megtenned!
Mikor elindultam kicsit fáradt voltam már, de mentem tovább és tovább. Nem adtam fel mert ha vissza érek örömmel fognak üdvözölni.Ez vezérelt engem.Mikor már mentem 2 mérföldet úgy döntöttem, hogy megállok pihenni.

A kék gyöngy 4.fejezet

4.fejezet

Mikor oda értem a tengerpartra egy gyönyörű sellőt láttam a parton egy sziklán.Egyszerűen szép volt a napra lehetett nézni de rá nem!Próbáltam úgy tettetni mintha csak simán úszni mennék, de ő megszólított a gyönyörű hangjával.:
-Szia!
-Őőő,Szia!
-Mit csinálsz?
-Hát csak úszni megyek.
-Veled tarthatok?
-Köszi, de egyedül szeretnék.
-Oh, értem...
-Kár, hogy nem mehetek veled!
-Mért?
-Mert nagyon szeretnék!
-Mért?
-Mert még sosem úsztam emberrel.
-Akkor megígérem egyszer úszom veled.
-De én most szeretnék!
-Mért?
-Mert most van kedvem.
-Értem
-Amúgy ki vagy te?
-Aura vagyok,Egy sellő.
-Azt én is látom hogy sellő vagy.
-Rendben van. És nevetett egyet.
És én is nevettem.Annyira jót elbeszélgettünk, hogy közben elfelejtettem miért jöttem ide.
3 óra hossza után eszembe jutott.
-Oh, bocsi de most tényleg megyek úszni.
-Had menjek veled!
-Hát jó. De ígérd meg hogy megbízhatok benned.
-Bennem mindig megbízhatsz!
-Rendben.A tenger közepén van egy Óriás kék gyöngy.Nekem azt kell megszereznem.
-De várj!Emberként nem fognak téged beengedni oda.Várj 1 picit és hozok tengeri gyümölcsöt, attól sellő leszel.De csak egy kicsit, félórát vagy alig 1 órát.Ezért többnek kell hogy legyen nálad.Itt várj!
-Rendben.
Kb 10-15 percet vártam, és újra itt volt egy egész táskányi tengeri gyümölccsel.
-Tessék!Mondta nekem.
-Köszönöm.
-Már egy falattól is átváltozol minimum félórára.
-Rendben.
-Indulhatunk?
-Igen.
Mikor belementem a tengerbe akkor olyan érzésem támadt mintha már így születtem volna.
Rettentően tetszett a sellőlét.A tengeri tájról nem is beszélve.Gyönyörű volt! Ennél szebbet életemben nem láttam.
-Bárcsak itt maradhatnék örökre.Gondoltam magamban.
A csillámló tengerben látszott a nap sugara.Gyönyörű volt az is.
Még én bámészkodtam annyira el telt az idő hogy észre sem vettem ,hogy megérkeztem Aura-val.
-És itt van ebben a palotában a gyöngy?Kérdeztem tőle.
-Igen.Mondta mosolyogva.De vigyázz benn!légy óvatos!
-Rendben!Suttogtam oda.
A palota belseje szín tiszta aranyból volt.Még a képkeret is aranyból volt.Egyszerűen gyönyörű.
hosszú folyosók voltak minden fele. A palota közepén volt az a gyöngy ami kell nekem.Mikor beakartam menni abba a terembe jött pár sellő katona.Ezért gyorsan be iramodtam a terembe.Amint beléptem a terembe a terem közepén ott volt a gyöngy.
Mi van itt?Itt minden ilyen gyönyörű?Gondoltam magamban.Szép lassan közeledtem a gyöngyhöz.És elraktam a táskámba.
-Oké Gracy meg van a gyöngy!Most már csak ki kell jutni innen.Gondoltam magamban.Gyorsan ki úsztam a palotából.És Aura-val a partra vetettük az irányt.Mikor kiértünk a partra én vissza változtam emberré.Aura meg hazament vissza a tengerbe.Én meg haza mentem és mire haza értem Lionel várt engem.
-Szia Gracy!Csak hogy itt vagy.
-Szia! Mi a baj?
-Végig olvastam a könyvet és azt írta hogy még kell hozzá pár hozzá való, hogy el űzzük a szellemet vagy mit aki vagy ami kísért téged.
-Ahj Ez nem lehet igaz!Mindegy lényeg hogy megszabaduljak attól a valamitől.
-Most mi jön?
-El kell mennünk a boszorkány tanyára.És meg kell szerezni a legszebb boszorkány nyakából a csillag nyakláncot.Könnyű lesz megtalálnod ezt a boszorkányt mert hosszú haja van.
de vigyázz velük mert ők képesek élve megnyúzni.
-Oh... Reagáltam rá ijedten...-És, és nem jönnél velem?
-Jönnék szívesen de ezt annak kell megtennie egyedül akit kísért valami vagy valaki.Akár menyire is szeretnék veled menni de a törvény nem engedi.Én csak a tanyájuk közelébe mehetek.
-Akkor legalább odáig kísérj el!
-Rendben.Elkísérlek!
-Köszönöm!
Mikor el indultunk a boszorkány tanya felé én annyira meg ijedtem hisz minden hozzá valót nekem kell megszerezni egyedül.Oda értünk a boszorkány tanya közelébe és így szolt Lionel.:
-Gracy!Innen egyedül kell tovább menned kérlek! Vedd át tőlem ezt a nyakláncot! Hát ha szerencsét hoz neked.Nekem már hozott szerencsét nem is egyszer.Sok sikert Gracy!Vigyázz magadra.
-Köszönök mindent amit értem tettél és fogsz értem tenni.
Mivel egyedül kellet tovább mennem gondoltam kicsit feldobom Lionel hangulatát,hogy legalább neki legyen jó hangulata.Igy hát megöleltem és meg pusziltam az arcát.És azt mondtam.:
-Szia!
-Szia!És itt várok rád. Mondta nekem Lionel.
És én bementem a boszorkányok földjére.

A titokzatos ember 3.fejezet

3. fejezet

Pont éjfélkor értem vissza a szobámba.És akkor váratlan dolog történt.Titokzatos ember ült az ágyamon.Megrémültem! Nem tudtam,hogy mit akar,azt se, hogy jó-e vagy nem.Mi van ha bántani akar?

Össze szedtem a bátorságom és Hozzá szóltam.:
-Ki maga?És mit keres a szobámba?

Suttogva így válaszolt.:

-Hiányoztál!

-Mi?Ki maga?Feleltem rá, ijedten.
-Ismerlek téged!Kincsem ölelj meg!
Mikor arra kért hogy öleljem meg, az apám jutott az eszembe.Hisz ő mondta így.Megrémültem, de nem futottam el,mert meg kellett tudnom ,hogy ki az.Próbáltam rá venni, hogy forduljon meg, és hogy mondja meg a nevét.:
-Forduljon meg!És kérem mondja meg, hogy ki maga!
Épp mikor elkezdett megfordulni valaki kiabált nekem.
-Gracy!
Én nem válaszoltam vissza, de viszont megfordultam.1 másodperc után vissza fordultam. De az az ember már nem volt ott.Furcsálltam,hisz minden ablak zárva volt.
Gondoltam magamban.:
-Biztos csak megint képzelődtél.
Igaz kicsit megvoltam rémülve, de muszáj volt le feküdni.Másnap reggel arra ébredtem hogy valami csikiz.Kinyitottam a szemem és azt láttam hogy kinn vagyok az erdőben.Nem értettem mi történik.Nem tudtam merre indulni hisz azt se tudtam hol vagyok az erdőben.Megpróbáltam Északra menni de valami megállított.És így felelt.:
-Ne arra!
-Mi? Válaszoltam rá megdöbbenve.
Mikor körülnéztem nem láttam senkit.Mikor északra fordultam egyszer csak egy fehér ruhás nő jelent meg előttem. Messze volt tőlem ezért nem láttam az arcát.De valami azt súgta, hogy fuss!
El kezdtem egyből rohanni. Mikor hátra néztem, ő egyre közelebb és közelebb jött.Rettegtem!Mi van ha bántani akar?Mikor már messziről láttam a várost, begyorsítottam és futottam úgy ahogy csak tudtam.Megint hátra néztem de ő már alig 20 méterre volt tőlem.Ijedve futottam tovább.
Hátra néztem és úgy futottam tovább.Épp,hogy kiértem az erdőből. Nem figyeltem,ezért neki mentem Lionel-nek a Királynő fiának és rá estem.És így szóltam.:
-Oh,bocsánat Lionel! Csak valami üldözött benn az erdőben.
-Semmi baj Gracy.De most már igazán leszállhatsz rólam.
-Oh, bocsi!...
-Nem baj.De mit is mondtál, mi üldözött?
-Azt nem tudom mi üldözött.
-Az erdő veszélyes egy ilyen fiatal lánynak, mint te vagy Gracy.
-Mért?Tudok vigyázni magamra!
-Nem hiszem,mert ami van az erdőben rosszabb mint az ,hogy megölsz valakit.Soha többé ne menj be oda egyedül!
-Rendben.De ma nem tudom ,hogy hogy kerültem oda be az erdőbe.Este a szobámba aludtam el és reggel az erdőben ébredtem.Lionel! Mi történik velem?Kérdeztem tőle ijedten és szomorúan.
-Nem tudom...Mesélj el mindent! Hátha tudok segíteni.
Lionel és én leültünk egy padra és elmondtam mi történt. Azzal kezdtem hogy a Disco-ba fényt láttam.És azzal fejeztem be ,hogy valami üldözött.
-Hát nem tudom mit tudok segíteni.Mondta nekem Lionel.
-Értem. válaszoltam rá szomorúan.
-De várj csak! Gyere velem a könyvtárba!
-Oké!De minek?
-Mert ott lehet,hogy találunk választ.
-Oké,menjünk!...
Már vagy 2 óra hosszája keresgéltünk, de nem találtunk semmit az égadta világon.
-Mindegy Lionel!Örülök annak is ,hogy megpróbáltál segíteni nekem.Mondtam szomorúan Lionel-nek.
-Mi a baj Gracy?
-Reménytelen nem fogunk találni semmit!
-De muszáj hogy találjunk valamit!Tudod mit?
-Mond!
-Én keresem tovább te meg mész a dolgodra.
-Biztos vagy ebben?
-Igen.
-Hát jól van akkor majd beszélünk.Szia Lionel!
-Szia Gracy!
Másnap Lionel azzal ébresztett fel hogy talált egy könyvet ami segít rajtam.
-Gracy!
-Mmmm. Mi aaaz?
-Találtam egy könyvet!
-Tényleg?Pattantam fel az ágyból...
-Hm, lássuk csak mi áll ebben!...Azt írja ha egy kísértet kísért, akkor az Óperenciás tenger közepén vagy egy kék Óriás gyöngy.Azt kell megszerezni.Azt is írja hogy vigyázzunk a sellőkkel mert ha 1 is meglát akkor nem fogja engedni, hogy elvidd!
-Ez így akkor lehetetlen...De tényleg! Vannak sellők?
-Igen.
-Az jó.
-Csak nem olyan kedvesek.Igaz van némelyik aki kedves, de egyben sem szabad bízni.
-Rendben.
-Most menj, szerezd meg azt a gyöngyöt! De ne feledd a sellőket!
És messzebbről kiabáltam vissza.
-Rendben.

Varázslények földje 2.fejezet

2. fejezet


Minden olyan varázslatos volt.Mindenütt valamilyen lények voltak.Az első lény amit megláttam az egy tündér volt.Ott állt mellettem.Aqua volt az.Megdöbbentem, mikor a hajón voltunk nem volt szárnya.És megkérdeztem tőle.:
-Mi ez a hely?É-és ki vagy te?
-Ez a hely a Varázslények földje.És Aqua vagyok, egy tündér.
-Egy tündér?De a hajón nem volt szárnyad.
-Mert csak itt van szárnyunk.
-Oh, értem már.
-Gyere, megmutatom a szobád.
Másnap mikor felébredtem az jutott eszembe, hogy körül kéne nézni ezen a helyen.Mikor lementem az erdőbe sok kis tündért láttam.Nevettem. Mikor közeledtem megláttak és elmenekültek.Biztos azt hitték , hogy bántani akarom őket.Pedig csak megismerkedni akartam velük.De ezt az élményt, hogy láttam mini tündéreket mindig megtartom magamnak.Mert ilyen csodálatos dolgot még életemben nem láttam. Fúrcsálltam, hogy ez pont velem történik meg.De nem baj. Mert én szerencsésen megyek majd innen haza.Remélem egyszer az is befog következni.Igaz még csak tegnap jöttem de már is hiányzik a legjobb barátnőm Mary. Ha innen kijutok mindent elfogok neki mondani.Igaz lehet, hogy kifog nevetni, de nem baj.Nekem az a fontos, hogy kitudjam önteni a lelkem valakinek.Jó lenne ha az anyukámnak mondhatnám el ezt mind.De sajnos az apámmal együtt mikor még 10 éves voltam autó balesetben meghaltak.Most már felnőttem betöltöttem 17 éves koromat és itt vagyok ezen a varázs szigeten.Mi is a neve ennek a szigetnek vagy minek?Ah tudom már Varázslények földje.Köszönöm ,hogy befogadtál.Mikor benne voltam már nagyon a csodálkozásba a távolból hangokat hallottam.:
-Graaacyy!
Félpercen belül megint hallottam a nevem.:
-Graaacyy!
Vissza szóltam.:
-Igeen? -Merre vagy? -Az erdőben vagyok! -Ne!! Gyere ki onnan!Ott veszély leselkedik rád! Amint meghallottam elkezdtem kifele futni az erdőből.Futás közben azt hittem , hogy Aqua kiabált nekem.De mikor kiértem az erdőből nem volt sehol senki.Megrémültem.Hirtelen azt hittem, hogy itt hagytak engem.Bementem a városházára és mindenki ott volt.Oda mentem Aqua-hoz, és elmondtam neki mi történt.Ő azt mondta nekem ,hogy ő már reggel 9.00 óra óta itt van. Nem értettem mi történik velem.
-És a többiek?Mondtam Aqua-nak.
-Mi van a többiekkel?válaszolta rá.
-Ők mióta vannak itt?
-Vannak akik már előttem ideértek, vannak akik utánam nem sokkal jöttek.Nem tudok arról, hogy valaki meglógott volna egy kis időre.Hisz minden ajtónál őrök vannak.
-Értem.De hisz Biztos vagyok abban hogy valaki keresett engem.Hallottam!Meg nem egyszer mondta a nevem.
-Én elhiszem Gracy amit mondasz de tényleg mindenki itt volt benn.
-Akkor ki volt,ha nem te?És honnan tudta a nevem?
-Nem tudom ki volt.De az biztos, hogy csak a városbeliek tudják a neved.
-Értem.Akkor én most megyek...Szia!
-Szia Gracy!
Mikor vissza mentem a szobámba.Azon töprengtem ,hogy vajon ki lehetett az aki szólongatott.Már vagy félórája ezen töprengtem, mikor újra meghallottam a nevem.:
-Gracy!
Azonnal megfordultam, de nem láttam senkit.Valahonnan ismerős volt a hang, de nem tudtam ki volt.Olyan érzésem támadt, mintha egy család tagom lett volna.
És megint megszólalt.:
-Gracy!
-Ki az?Válaszoltam vissza.
-Segíts!Gracy!Segítened kell!
Mikor próbáltam rá jönni, hogy ki volt az aki a nevemet mondta, egyszer csak Aqua kiabált.:
-Gracy!
-Mondd!
-Minden rendben oda fenn?
-Persze, miért?
-Csak mert azt hallottam, hogy beszélsz valakihez.
-Oh, semmi, csak képzelődtem.
-Rendben.Őőő,és Gracy!
-Tessék!?
-Este lesz ünnepség. Gyere ha akarsz.
-Rendben.
Este 8 órakor elkezdtem készülődni mikor hirtelen megszédültem.
Nyugtattam magam.:
-Nyugi Gracy, csak megörültél.
Mikor lementem az udvarra ott várt engem Aqua.És azt mondta.:
-Szép vagy Gracy!
-Köszönöm! Válaszoltam rá.
Mikor már javában folyt az ünnepség és mulattunk,nevettünk, ettünk,ittunk egyszer csak olyan érzésem támadt, hogy ideje lesz elmenni aludni, hisz már nagyon elfáradtam.
Az óra 23.55-öt mutatott ilyen kór.
Így hát elköszöntem Aqua-tól és a többiektől.
-Őőőő, Aqua!
-Mondd Gracy!
-Baj ha én most elmegyek lefeküdni?
-Nem, menj csak!
-Oké,Hát akkor sziasztok!
-Szia!Mondta Aqua és a többiek.

A titokzatos fény 1.fejezet

1. Fejezet

Pont éjfél volt mikor megtörtént velem.Én feküdtem az ágyamon, de valamiért nem tudtam elaludni.Ezért felkeltem megmosakodni.Épp mikor oda értem a fürdőszoba ajtajához a szobámból hallottam hogy leesett valahonnan valami.Nagyon megrémültem.Mikor vissza értem nem láttam semmit.Egyszer csak mögöttem megint hallottam valamit. Mikor megfordultam akkor kiderült hogy csak a macskám játszik a játék egerével.
-Jólvan, nyugi Gracy ez csak a macskád.-gondoltam magamban...
Másnap mikor iskolába mentem elmeséltem ezt mind, a legjobb barátnőmnek Mary-nek.Mikor végig mondtam ő csak nevetett.5 percel később megszólal Mary.

- Ma nem megyünk el a Discóba?
-Oké, mennyünk...Válaszoltam rá.
Este mikor oda értünk, bementünk.Már nagyon benne voltunk a bulizásba mikor egyszer csak egy fehér fény jelent meg előttem úgy kb 10 méterre.Az a fény egyszerűen úgy vonzott engem éreztem hogy hív.Megráztam a fejem.Gondoltam magamban ,hogy ez biztos azt jelenti ,hogy ideje haza menni.Így elköszöntem Mary-től.:
- Bocsi Mary. Most mennem kell.
Másnap megnézem a postát, és fura módon egy hajó útat nyertem benne a jeggyel. Furcsáltam, hisz nem is jelentkeztem sehova.
Godoltam magamaban:
-Ez az út megnyugtatna.Elfogadom, mehetünk!
Mikor oda értem a hajóra ugyan úgy láttam azt a fényt, valahogy éreztem hogy ez csak az a fény lehet amit legutóbb a Disco-ban láttam.A hajó már 1 órával ezelőtt elindult, de még mindig nagyon izgatott voltam.Este mikor már a kabinomban voltam hallottam valamit.:
-Gracy,Segítened kell!Segíts nekem!
Egyből kinyitottam a szemem.Nem láttam senkit.Gondoltam magamban:
-Biztos csak képzeltem.
Próbáltam újra aludni, de újra meghallottam.:
-Segíts nekem Gracy!Kérlek, segíts!
Megint kinyitottam a szemem, de nem láttam senkit. Kimentem a levegőre.Akkor éreztem hogy van valaki vagy valami a hátam mögött.Szép lassan megfordultam, és megint fényt láttam.Egyszer csak ki jött a fényből egy lány.
És azt mondta:
-Gracy!Velem kell jönnöd!
-Mi?
-Gyere!
-Minek?
-Mert, te vagy az egyetlen reményeünk Gracy!
-Mi?Az egyetlen remény?Hogy én?
-Kérlek Gracy! Csak te tudsz segíteni!
-De én, én csak egy átlagos lány vagyok. Nem tudnék segíteni.
-De Gracy, csak te tudsz segíteni.Csak benned van meg az az erő ami kell neknekünk.
-De hisz azt se tudom, hogy ki maga.
-A nevem Aqua.A királynőt szolgálom.
-Milyen királynőt?
-A varázslények királynőjét.
-A varázslények királynőjét?
-Igen.
-De hisz nem is...
-Ki ne mondd azt a szót!Kérlek!
-Mért?
-Mert ha kimondod akkor valami rossz fog történni.
-Milyen rossz dolog?
-Azt nem tudni.Mindig más.
Mikor ezt meg hallottam, az anyám jutott eszembe.Minden össze kavarodott bennem.És arra gondoltam, hogy jó lenne újra látni őt.
Nagyon benne voltam már a gondolkodásba mikor újra megszólalt.:
-Kérlek tarts velem!
-Hova megyünk?
-Majd meglátod,most kérlek add a kezed!
Megfogtam a kezét.Mikor hozzá értem, éreztem hogy ő nem ember, benne olyan varázslat folyt.Mikor egyre közelebb, és közelebb mentünk a fényhez olyan mágneses erőt éreztem.Mintha egyszerűen vonzana az a fény...Borzasztó volt.
Amikor már alig 2 méterre voltunk a fénytől, egyszer csak beszippantott minket mint egy örvény.Alig 1 másodperc alatt oda értünk.Mikor kinyitottam a szemem egyszerűen nem hittem a szememnek.