Az erdő 10.fejezet.

Azok az árnyak nem vámpírok voltak hanem vérfarkasok.
Azt hittük ők is bántani akarnak, de nem. Ők mentettek meg minket a vámpíroktól.Mi csak néztünk vajon mért mentettek meg minket a vámpíroktól. Talán azért mert ők akarják maguknak Gyémántot? Nagy harc volt a vámpírok és a farkasok között több farkas miattunk pusztult el nem értettem semmit. Nagyon zavart az , hogy nem tudtam mért mentenek meg.
-Menjünk tovább!Mondta a hercegnő.
-Oké!
Éppen mentünk volna tovább te a vezér farkas elénk jött amilyen gyorsan tudott.
-Kérlek nem menjetek még el!-Mondta rekedt hangon a vezér farkas.
-De mért?-Kérdeztem tőle.
De ő nem válaszolt rá.
-Maradjunk itt.-Mondta a hercegnő.
-Rendben.
Nem értettem mért kell itt maradni. De nem bántam maradjunk gondoltam magamban. Hátha nem lesz baj.Reménykedtem, még a farkasok és a vámpírok verekedtek. Miután a farkasok legyőzték a vámpírokat.Az életben maradt vámpírok vissza vonultak. Elmenekültek.Azt hittük csak idáig kellett maradni, de nem. A farkasok továbbra sem engedtek el minket.
-Mért nem mehetünk el?-Kérdeztem tőlünk.
De a farkasok megint csak nem válaszoltak erre.
-Gyertek velünk!-Mondta a farkas vezér.
Mi egy szó nélkül mentünk velük.Bevallom őszintén nagyon féltem. Mért nem engednek el? Már megszólalni nem mertünk a félelemtől.Egyre jobban sötétedett, és egyre jobban félelmetesebb lett az erdő.
-Mért mentettetek meg minket?-Kérdeztem a vezér farkast.
-Mert a vámpírok nagy ellenségeink. A tündérek viszont nem.
-És nektek ugye nem fáj a fogatok a hercegnőm egyszarvújára?
-Nem! Azt tiltja a törvény?
-A törvény?
-Mert ha egy farkas is bele harap egy unikornisba akkor örökkön örökké bánni fogja.
-De mért?
-Mert mert ha egy farkas unikornis vért ízlel a családja és a környezetében élők egészsége és vidám élete elmúlik mindörökre.
-De mitől?
-Egyszer mikor még én sem voltam még az én dédnagyapámnak a nagyapjának az idejében történt minden.Még a dédnagyapámnak a nagyapja is kölyök volt.Mikor Egyszer egy unikornis tévedt az erdőnkbe.Az ő apja megpróbálta levadászni azt az unikornist de az unikornis a szarvát az apjába döfte.Tehát az apja legjobb barátja próbálkozott de ő már nem egyedül, egy csapatnyi farkassal támadt az unikornisra. Sikerült legyőzniük.És mint mindig a férfiak esznek legelőször.Mikor a dédnagyapámnak a nagyapjának az apjának a legjobb barátja beleharapott majd lenyelte az első falatot egyszer csak az összes felnőtt farkas egyre és egyre rosszabbul lett. Csak a kölykök maradtak teljesen egészségesek de ők sem maradtak ki a büntetésből. Hisz a vidám életük elég korán elmúlt. Az ők büntetése a vidámság elvesztése volt. Onnantól kezdve az egész életük megváltozott.Ráadásul a felnőttek egyre rosszabbul voltak míg szép sorjában el nem pusztultak. A kölyköknek maguknak kellett ételt és búvó helyet keresni. Nem volt az aki felnevelje őket.És azóta nem vadászunk unikornisokra. Mert még egyszer ekkora hibába nem eshetünk mert a farkasok becsülete menne kárba, mert ha mi megint unikornist ennénk akkor a mi kölykeink is védtelenek lennének. És ennek nem szabad bekövetkeznie.Mert ha védtelenek lesznek a kölykök akkor bármi történhet velük. Első sorban a vámpírok végeznének velük. És akkor a farkasok becsülete és élete elveszne.- Mondta a farkasok vezére szomorkásan.
-Oh.-Sóhajtottunk nagyokat.
-Vigyázzatok az éjszakával!
-Mért?
-Mert koboldok mászkálnak a környéken.
-Koboldok?Miféle koboldok?
-Picik, és zöldek. Ja és kerekek.
-És bántanak minket?
-Hát nem szeretik a betolakodókat.
Csak néztünk nagyokat mikor elment a vezér farkas.
-Hé!
-Igen?
-Szabad tudnom mi a neved?
-A nevem Karion.
-Szép név!
-Kösz, és a te neved?
-Gracy.
-És a maga neve hercegnőm?
-Tiana.
-Mind kettőtök neve is szép.
-Köszi!-Mondtam.
-Köszönöm!-Mondta Tiana hercegnő.