A kék gyöngy 4.fejezet

4.fejezet

Mikor oda értem a tengerpartra egy gyönyörű sellőt láttam a parton egy sziklán.Egyszerűen szép volt a napra lehetett nézni de rá nem!Próbáltam úgy tettetni mintha csak simán úszni mennék, de ő megszólított a gyönyörű hangjával.:
-Szia!
-Őőő,Szia!
-Mit csinálsz?
-Hát csak úszni megyek.
-Veled tarthatok?
-Köszi, de egyedül szeretnék.
-Oh, értem...
-Kár, hogy nem mehetek veled!
-Mért?
-Mert nagyon szeretnék!
-Mért?
-Mert még sosem úsztam emberrel.
-Akkor megígérem egyszer úszom veled.
-De én most szeretnék!
-Mért?
-Mert most van kedvem.
-Értem
-Amúgy ki vagy te?
-Aura vagyok,Egy sellő.
-Azt én is látom hogy sellő vagy.
-Rendben van. És nevetett egyet.
És én is nevettem.Annyira jót elbeszélgettünk, hogy közben elfelejtettem miért jöttem ide.
3 óra hossza után eszembe jutott.
-Oh, bocsi de most tényleg megyek úszni.
-Had menjek veled!
-Hát jó. De ígérd meg hogy megbízhatok benned.
-Bennem mindig megbízhatsz!
-Rendben.A tenger közepén van egy Óriás kék gyöngy.Nekem azt kell megszereznem.
-De várj!Emberként nem fognak téged beengedni oda.Várj 1 picit és hozok tengeri gyümölcsöt, attól sellő leszel.De csak egy kicsit, félórát vagy alig 1 órát.Ezért többnek kell hogy legyen nálad.Itt várj!
-Rendben.
Kb 10-15 percet vártam, és újra itt volt egy egész táskányi tengeri gyümölccsel.
-Tessék!Mondta nekem.
-Köszönöm.
-Már egy falattól is átváltozol minimum félórára.
-Rendben.
-Indulhatunk?
-Igen.
Mikor belementem a tengerbe akkor olyan érzésem támadt mintha már így születtem volna.
Rettentően tetszett a sellőlét.A tengeri tájról nem is beszélve.Gyönyörű volt! Ennél szebbet életemben nem láttam.
-Bárcsak itt maradhatnék örökre.Gondoltam magamban.
A csillámló tengerben látszott a nap sugara.Gyönyörű volt az is.
Még én bámészkodtam annyira el telt az idő hogy észre sem vettem ,hogy megérkeztem Aura-val.
-És itt van ebben a palotában a gyöngy?Kérdeztem tőle.
-Igen.Mondta mosolyogva.De vigyázz benn!légy óvatos!
-Rendben!Suttogtam oda.
A palota belseje szín tiszta aranyból volt.Még a képkeret is aranyból volt.Egyszerűen gyönyörű.
hosszú folyosók voltak minden fele. A palota közepén volt az a gyöngy ami kell nekem.Mikor beakartam menni abba a terembe jött pár sellő katona.Ezért gyorsan be iramodtam a terembe.Amint beléptem a terembe a terem közepén ott volt a gyöngy.
Mi van itt?Itt minden ilyen gyönyörű?Gondoltam magamban.Szép lassan közeledtem a gyöngyhöz.És elraktam a táskámba.
-Oké Gracy meg van a gyöngy!Most már csak ki kell jutni innen.Gondoltam magamban.Gyorsan ki úsztam a palotából.És Aura-val a partra vetettük az irányt.Mikor kiértünk a partra én vissza változtam emberré.Aura meg hazament vissza a tengerbe.Én meg haza mentem és mire haza értem Lionel várt engem.
-Szia Gracy!Csak hogy itt vagy.
-Szia! Mi a baj?
-Végig olvastam a könyvet és azt írta hogy még kell hozzá pár hozzá való, hogy el űzzük a szellemet vagy mit aki vagy ami kísért téged.
-Ahj Ez nem lehet igaz!Mindegy lényeg hogy megszabaduljak attól a valamitől.
-Most mi jön?
-El kell mennünk a boszorkány tanyára.És meg kell szerezni a legszebb boszorkány nyakából a csillag nyakláncot.Könnyű lesz megtalálnod ezt a boszorkányt mert hosszú haja van.
de vigyázz velük mert ők képesek élve megnyúzni.
-Oh... Reagáltam rá ijedten...-És, és nem jönnél velem?
-Jönnék szívesen de ezt annak kell megtennie egyedül akit kísért valami vagy valaki.Akár menyire is szeretnék veled menni de a törvény nem engedi.Én csak a tanyájuk közelébe mehetek.
-Akkor legalább odáig kísérj el!
-Rendben.Elkísérlek!
-Köszönöm!
Mikor el indultunk a boszorkány tanya felé én annyira meg ijedtem hisz minden hozzá valót nekem kell megszerezni egyedül.Oda értünk a boszorkány tanya közelébe és így szolt Lionel.:
-Gracy!Innen egyedül kell tovább menned kérlek! Vedd át tőlem ezt a nyakláncot! Hát ha szerencsét hoz neked.Nekem már hozott szerencsét nem is egyszer.Sok sikert Gracy!Vigyázz magadra.
-Köszönök mindent amit értem tettél és fogsz értem tenni.
Mivel egyedül kellet tovább mennem gondoltam kicsit feldobom Lionel hangulatát,hogy legalább neki legyen jó hangulata.Igy hát megöleltem és meg pusziltam az arcát.És azt mondtam.:
-Szia!
-Szia!És itt várok rád. Mondta nekem Lionel.
És én bementem a boszorkányok földjére.