-Én is!- fakadtam sírva én is.
- Mi lenne ha elmennénk valahova?
-Jó ötlet!
-Jövőhéten Mikenak lesz bulija, elmehetnénk oda.
-Mike-nak? Hát nem is tudom, tudod, hogy nem vagyok oda érte.
-Ne már Gracy! Csak az én kedvemért! Tudom, hogy nem bírod.Nem kell szóba állnod vele, de én szeretnék elmenni a bulijába!
-Hát akkor menj nélkülem! -Mondtam mosolyogva.
-De nélküled nem szeretnék elmenni! Kérlek!-Mondta kérlelve.
-Hát jó, de csak most az egyszer.-mondtam kicsit undorodva,majd mosolyogtam.
-Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!-Mondta ugrálva, majd megölelt.
Mike volt az a fiú, akiért 15 évesen bármit megtettem volna. Őrülten szerelmes voltam belé. Majd 16 évesen összejöttünk. Rá 2 hónapra összetörte a szívem. Azóta nem nagyon beszéltem vele. Furcsáltam is, hogy Mary arra kér, hogy menjek el vele az ő bulijára. Remélem nem lesz semmi baj, és minden rendben fog menni.
Másnap már újra iskolába mentem. Meglepő módon pont Mike-kal futottam össze az iskola folyosóján. Gondoltam magamban-Hát ez remek!-Majd oda jött hozzám és köszönt.:
-Szia Gracy!
-Heló!
-Mi újság van veled? Rég beszéltünk.
-Semmi érdekes ami téged érdekelt volna téged!
-Ne legyél már ilyen! Már 1 éve történt, túl tehetnéd már magad rajta!
-Hah! Te könnyen beszélsz!! Nem a te szíved törték össze!! Nem te kerültél a padlóra!-Támadtam rá dühöngve.
-Gracy! Nyugi! Sajnálom! De tényleg! Én megértem, ha haragszol, de legalább ne legyél ilyen ellenszenves. Legyünk barátok. Mint régen! Na mit szólsz?
-Hogy mit szólok? Azt, hogy menj a pokolba!
Majd faképnél hagytam. Ő meg csak döbbenve utánam nézett.
Oda mentem Maryhez.:
-Mary! Menj nélkülem a buliba! Én nem megyek! Sajnálom!
-Gracy! Ne csináld már! Mi történt, hogy ilyen gyorsan meg változott a döntésed?-Kérdezte megdöbbenve.
-Semmi, csak elegem van már Mikeból. Ennyi.
-Mert mondott valami?
-Igen, mondott!
-De Gracy megígérted, hogy eljössz velem!
-Tudom, és sajnálom!
-Mért kell neked mindig könyörögni? Mért van az, hogy te mindig csak magaddal törődsz? Gracy! Nekem ebből kezd elegem lenni! Inkább én sajnálom!
-Mary! -Kiáltottam utána miközben ott hagyott.
-Jól elszúrtam, megint!- Gondoltam magamban.
Én nem akartam megbántani ezzel Mary-t, de azért engem is meg kellett volna érteni-e. Nem őt küldte a padlóra és most kérik menjen el a bulijára! De lehet, hogy igaza van Mary-nak. Lehet, hogy tényleg csak magammal törődök. Már rég nem voltam sehol Mary-vel. Itt lenne az ideje.
A következő szünetben megkerestem Mary-t.:
-Mary! Igazad van! Tényleg csak magammal törődtem és nem törődtem a legjobb barátnőmmel. Nem törődtem avval, hogy neked mi a fontos. Sajnálom! Mit is mondtál mikor lesz ez a buli?
Mary csak elmosolyodott és így szólt.:
-Jövőhéten szombaton lesz!
-Akkor ígérem, hogy elmegyek veled abba a buliba! Akármi is történjen!
Mary csak sikított egyet és örömében átölelt.
Én csak mosolyogtam. Bár semmi kedvem nem volt az egészhez, bele mentem Mary miatt. Nem akartam vele is összeveszni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése