-Mi a baj?-kérdezte megdöbbenve.
Nem hazudhattam neki még egyszer. Elsírtam magam, majd elmondtam neki.:
-Mikor... haza felé üldöztek a vámpírok a vérfarkasok mentettek meg minket. Éjszakára az erdőben marasztaltak minket. Ott is mertem meg Kariont, a vezért. reggel kiderült, hogy egy Ellenállhatatlan férfi nappal. Nagyon kedves volt hozzám, úgy éreztem, hogy vonzódok hozzá.Amikor ma találkoztunk, akkor részben hazudtam. Tényleg jó téged újra látni, de nem az miatt sírtam. Sírtam, mert elkezdtem vonzódni egy sráchoz úgy, hogy már vonzódtam egy másikhoz. Most itt a bálon újra láttam Kariont. teljesen másképp viselkedett itt mint az erdőben. Nagyon rosszul esett, a szemem láttára kezdett ki Ameliaval. Kérlek, ne haragudj, hogy hazudtam!Annyira sajnálom!
-Gracy! Nem gondoltam volna, hogy nem vagyunk annyira barátok, hogy hazudnod kell. Mért hazudtál? Gracy! Már napok óta vártam, hogy vissza térj a húgommal. Vártam... vártam,hogy elmondhassam.... szeretlek. De úgy néz ki, hogy ez neked mit sem számít.Jobb ha most megyek...
-Lionel!!! Lionel várj!! Kérlek!!- közben fakadt ki a könnyem, hogy hogy elszúrtam ezt az egészet.. Szeretett és én nem mertem észre venni, pedig én is érzek iránta valamit. Most döbbentem rá arra, hogy tényleg többet jelent nekem Lionel mint Karion.Gyorsan Lionel után mentem, hisz nem veszíthettem el azt az embert aki a legrosszabb pillanataimban is velem volt és aki iránt úgy éreztem szeretem, de még magamnak sem mertem bevallani. Mit tettem?! Nem elég, hogy Karionről kiderül, hogy csak szórakozott, de még azt az embert is elveszítem aki számomra a legfontosabb.
Lionel bement a szobájába. Utána mentem. Majd bekopogtam.:
-Lionel... Bejöhetek? Kérlek!Beszélnünk kell!
Nem válaszolt....
-Lionel, kérlek!
semmi...
-Lionel, tudom, hogy haragszol, de meg kell értened, hogy nem akartalak megbántani ezzel! Ezért hazudtam, mert fontos vagy nekem! Tudom, hogy nem hiszed el, de így van. Figyelj. Én.... én nem akarlak téged is elveszíteni.
-Mert Karoint elveszítetted így jó neked a szamár is igaz?-szólt az ajtó mögül.
-Nem! Konkrétan most a szüleimre gondoltam. Te olyan fontos vagy nekem mint ők, tudom, hogy nem hiszed el de kérlek, engedd hogy elmondjam mit is érzek irántad.
semmi...
-Lionel, kérlek! Engedj be!
Szép lassan kinyitotta az ajtót. Beengedett.
-Lionel mióta megismertük egymást azóta nagyon jóba vagyunk. Te segítettél választ találni arra, hogyan lehet véget vetni annak, hogy kísértsenek. És befejezni nem tudom mással csak veled. Veled érzem magam igazán jól, nagyon sajnálom, hogy hazudtam. De azt hittem, hogy tényleg vonzódom Karionhoz. Akkor jöttem rá, hogy nem amikor otthagytál a szökőkútnál. Akkor abban a pillanatban azt hittem végleg elveszítelek. Mert rájöttem szeretlek, és mindennél és mindenkinél fontosabb vagy a számomra. Én megértem, ha elküldesz, de ezt tudnod kellett. Sajnálom! Őszintén! Holnap haza megyek. Tehát nem kell azon aggódnod,hogy látni fogsz. Ég veled Lionel! Vigyázz magadra!
Amint kimondtam, el is mentem. Nagyon utáltam magam ez miatt, hogy így elszúrtam. Féltem attól, hogy nem látom viszont Lionelt. Nézem mindennek a jó oldalát. Legalább újra látom Mary-t. Már jó ideje itt vagyok. Már biztos hiányol.
Másnap reggel Elmentem Aquahoz és mondtam neki, hogy indulhatunk.
Vissza vitt az én világomba. Szomorú voltam, mert, haragudtam magamra, boldog voltam mert újra itthon vagyok. Felhívtam Mary-t. Aki azonnal át is jött.
-Szia, Gracy! Már mindenütt kerestelek! Már a rendőröknek is bejelentetettem az eltűnésed 4 hónappal ezelőtt.Hol voltál? Mért nem küldtél magadról élet jelet?
-Szia! Én sem gondoltam volna, hogy ennyi időre eltűnök.
-De hol voltál?
-Hát ha elmondom, nem fogod elhinni!
-Hát akkor szépen kezdj bele.
-Oké, de ígérd meg, hogy nem fogsz hülyének nézni!
-Ígérem, csak mondd már!!
Szépen hosszasan elmeséltem, hogy furcsa módon nyertem egy hajóutat. és hogy ott mi történt, ja meg persze a discóban. Elmeséltem, hogy egy lány jelent, meg a hajón, és magával vitt, és hogy miért. Láttam Maryn, hogy nem hiszi el,de azért tovább mondtam. Elmeséltem milyen álmaim voltam, mik történtek a szobámban, milyen helyeken jártam,milyen emberekkel és élőlényekkel találkoztam. Karionról is meséltem neki. A legvégére hagytam Lionelt. Elmeséltem, hogy mennyire beleszerettem. De magamnak sem akartam bevallani, elmeséltem mennyi mindenben segített. Azt is elmeséltem, hogy előbb ő vallotta be nekem mit érez, aztán én.Azt is elmeséltem, hogy mennyire elszúrtam a kapcsolatunkat. És hogy haragban váltunk el. Mindent elmeséltem, elejéről a végéig. Mary nagyon megdöbbent. Láttam rajta, hogy elhiszi ezeket a dolgokat amiket mondtam neki. Majd így szólt.:
-Ezeket a dolgokat nem lehet kitalálni egyik pillanatról a másikra. És valahova el kellett, hogy tűnj. Azért hiszem el ezeket mert az egész világon téged kerestek reménytelenül. Azt hittem elraboltak, és megöltek! De hála az égnek, hogy itt vagy épen és egészségesen!
Majd Mary megölelt és sírva fakadt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése