Az esküvő 17. fejezet.

A királynő is hirdette, hogy az esküvő még ma meglesz. Tehát a szolgálóknak intézkedniük kellett, hogy időben kész legyenek. Hihetetlen módon dolgoztak. Mindenki szorgosan segített az esküvő előkészületeiben. Még a kis ifjoncok is segítettek valamiben. Volt aki a süteményeket készítette. Persze ott is voltak ám szorgos kis gyermek kezek. Valaki a báltermet kezdte el takarítani, persze ott is segítséggel. Mások a díszítés kezdték el csinálni. A királyi varrónő pedig a pár ruháját kezdte varrni. Persze ő sem maradt segítség nélkül. Hihetetlen nagy erővel készülődtek. A királynő megelégedve nézte, hogy ki hogyan segít a munkában. Az esküvőhöz tartozó ebéd is készült nagy erővel. Nem beszélve az esküvői tortáról. Mindenki úgy készülődött mintha életre vagy halálra menne. A királynő örült, hogy mindenki szorgosan készülődik, hisz ez a fia esküvője. Mindennek tökéletesnek kell lennie, mert a fia költözik. Ritkábban fogja látni egy szem fiát. Mindennek remekül kell sikerülnie, hisz ez nem csak esküvő, ez egyben búcsúzás is. Mire minden elkészült pont eljött az idő, hogy egybekeljenek. A báltermet hihetetlenül gyönyörűre feldíszítették. Minden helyiség mutatta, hogy esküvő lesz, ráadásul nem is kis esküvő. Ez egy királyi  házasság . Amikor Gracy szépen lassan az oltár elé ment, mindenki őt nézte. Nézték, hogy milyen gyönyörű ez a lány. A napra lehetett nézni, de rá nem.

Örültem, hogy itt lehetek, hisz ez az én napom és Lionel napja. Ma végre egyek leszünk. És senki nem választhat el minket. Annyira boldog vagyok, hogy hozzámehetek ahhoz a férfihoz akit mindennél jobban szeretek. Leírhatatlan érzés ez számomra. Még mindig alig hiszem el, hogy ez velem történik. Leírhatatlanul, boldog vagyok. Kifejezhetetlen ez az érzés számomra. Csak dadogni tudok, annyira boldog vagyok. Hisz egy csodálatos esküvő, minden nő álma, és az enyém teljesül. Nem tudom százszor elmondani, hogy ez mit jelent számomra. Minden percben sikítanék az örömtől.
Oda értem az oltárhoz. Lionel csak mosolyogva nézett rám. Nyújtotta a kezét, én megfogtam. Elé álltam és egymás kezét fogtuk. Egymásra néztünk. Odasúgta.:
-Gyönyörű vagy!
Én csak mosolyogtam.
Elkezdődött a ceremónia.....
Egybekeltünk....
Én mindenkinél boldogabb voltam...
Lionellel lementünk a partra az esküvő után, hogy egy kicsit kettesben legyünk.
Átölelt hátulról....A nyakam megcsókolta.... Boldog voltam.... Kívántam bárcsak soha el nem múló pillanat lenne... Néztük a tengert.:
-Hiányozni fog ez a hely...De nem érdekel!-mondta
-Mondd te találkoztál a szüleimmel még mikor éltek?
-Igen, beszéltem is velük.
-És miről?
-Már nem nagyon emlékszem, de azt tudom, hogy voltál te is téma.
-Igen?
-A szüleid megkértek, hogy ha ők már nem lesznek, vigyázzak rád.
-Úgy hiányoznak!
-Nekem is. Néha azért jó lenne az anyáddal beszélni, mint régen.
Csak mosolyogtam
-Lionel! Te, hogy tudod? Hogyan haltak meg?
-Hát, igazából, az hamis információ, hogy autóbalesetben haltak meg.
-Tényleg? Akkor a mamám mért mondta?
-Fiatal voltál, nem akart felzaklatni. Az anyám is megkérdte, hogy hazudjon a te érdekedben. Fiatal voltál ahhoz, hogy tudd miért is haltak meg valójában.
-Már elég idős vagyok.
-A szüleid... Szolgálat közben haltak meg itt a Varázslények földjén.
-Szolgálat?
-Igen! A szüleid itt éltek még gyerekek voltak. Ők is varázslények voltak, mint én. De amikor megszülettél, úgy döntöttek, hogy lemondanak az örök életről, hogy téged megvédjenek az itteni gonoszságoktól. Így elköltöztetek az emberek földjére.
-Értek most már mindent! Ezért tudtam csak én segíteni?
-Igen! Mert ugye benned a szüleid vére folyik. És a szüleid voltak a véd őrök, ha valaki bajban volt mindig mentek segíteni rajta. De miután te megszülettél, úgy döntöttek, hogy feladják a szolgálatot és elköltöznek, hogy te biztonságban legyél.
-De mitől védtek ennyire?
-Amikor megszülettél, a legnagyobb ellenségünk nézett ki magának. Azt akarta, hogy te legyél az egyik áldozata.
-Milyen áldozat?
-Meg akart ölni téged. Abban az időben csak egy gyermek született, te. És neki csecsemő vér kellett.
-De mihez?
-Hogy feltámassza rég elhunyt szerelmét.
Megdöbbenve hallgattam miket mesél nekem Lionel.