Elérkezett a buli éjszakája Mary már nagyon izgatott volt, de nem tudtam miért. Így megkérdeztem.:-Mért örülsz ennyire ennek a bulinak?
-Hát ugye van Mike haverja Liam.
-Igen? Mi van vele?
-Pár hónapja elkezdünk ismerkedni.
-Na ugye most csak viccelsz avval, hogy a legjobb barátnőm ismerkedik az exem haverjával?
-De most mért? Nem Liammal jártál. Vagy vele is?
-Jaj nem, dehogy! Csak ígérd meg hogy azért vigyázol vele! Nem szeretném, ha te is úgy járnál mint én!
-Rendben vigyázok!
Majd elindultunk a bulira. Furcsa érzésem támadt. De nem tudom, hogy miért. Próbáltam nem törődni vele, de képtelen voltam másra gondolni. Tudni akartam, hogy ez miért van.
Odaértünk a buliba, én kimentem a mosdóba hogy kicsit össze szedjem magam. Minden rendeben volt. Miután kimentem a mosdóból Mike várt engem az ajtó előtt egy pohár vodkanaranccsal.
Nem értettem, hogy mi van Mike-kal.
-Tessék ezt neked hoztam.-Mondta.
-Kösz! De nem kell!
- Na kérlek!
-Mondom, hogy nem kell!
-Figyelj! Tudom, hogy haragszol, és tudom , hogy hibáztam. Pedig esküszöm vigyáztam! És most annyira hiányzol!
-Mike fejezd be! Ezt a vonatot lekésted.
-Legalább a vodka narancsot fogadd el!
Sok könyörgés után elfogadtam. Nem kellett volna. Valamit tett az italba amitől erősen szédülni kezdtem. Rám nyomult. Fel akart vinni a háló szobába, próbáltam ellenkezni, de annyira szédültem, hogy nem ment. Egyszer csak egy fiú lerántotta rólam, majd leütötte Mike-ot. Lionel volt az én csak ültem a földön és sírtam. Ránéztem Lionelre, ő le gugolt hozzám és így szólt.:
-Jól vagy?- kérdezte kissé aggódva.
Kicsit el akadt a lélegzetem. Majd vissza szóltam.
-Persze!
Segített fel állni, majd megöleltem. Hosszan. Nem akartam elengedni. Olyan jó volt újra látni. Jó hosszú ideig öleltem, féltem.... ha elengedem, megint elveszítem.
-Hogy kerülsz te ide?-kérdeztem tőle megdöbbenve.
-Érted jöttem! Mikor elmentél. Rájöttem, hogy te tényleg megbántad azt, hogy hazudtál. És, hogy komolyan gondoltad azt, hogy szeretsz. Amikor elmentél utánad akartam jönni, de már késő volt.
Azért nem jöttem hamarabb mert a kapu amin keresztül átjárunk ide csak teliholdkor nyílik. Szeretlek Gracy!Mindennél jobban! Sajnálom, ha goromba voltam veled a palotában.
-Lionel! Olyan jó újra látni! Szeretlek!
Amit kimondtam megcsókolt. Nem számítottam rá, de örültem, hogy megbocsátott. Tanultam a hibáimból! Mostantól mindig őszinte leszek Lionelhez. Elmosolyodtam.:-Azt hittem nem látlak többé.
-Először én is, de rá jöttem, nem élhetek anélkül, aki miatt érdemes minden reggel felkelni.
életemben nem éreztem még, hogy ennyire szeressek valakit mint Lionelt. Nagyon szeretem!
Úgy érzem ő az igazi! És tudom, hogy így van! Érzem, hogy szeret Lionel és én is szeretem őt. Egy boldog kapcsolatban ez a legfontosabb. Nem akarom még egyszer elszúrni. Ha elveszíteném Lionelt én azt nem élném túl. Örülök, hogy kaptam az égtől még egy esélyt. Köszönöm!-Gondoltam magamban.
-Gyere bemutatlak valakinek!
Oda vittem Maryhez és bemutattam.
Mary csak nézett, amikor meglátta Lionelt. Nem hitt a szemének, hogy tényleg igaz az amit mondtam.
-Sajnálom Gracy, hogy eleinte nem nagyon akartam neked hinni! Üdvözöllek Lionel.
-Szervusz Mary.
-Igazából egy hercegről nem nagyon gondoltam volna, hogy ilyen jóképű és izmos mint te vagy. Örülök, hogy Gracy rád talált.
-Én is örülök!És annak még jobban, hogy viszont szeret!
-És, hogy lesz ezután? Vissza mentek arra a Varázs földre?
-Igazából azért jöttem, hogy magammal vigyem Gracy-t, de ahogy megnézem egész kellemes hely itt.
-Az is! Kellemes kis város. Őszintén szólva jobban örülnék neki, ha itt maradnátok.
-És te Gracy?- Kérdezte Lionel.
-Nekem szentül mindegy, hogy hol, a lényeg, hogy veled!
Lionel úgy döntött, hogy marad. Itt marad velem, a barátaimmal, és megtanul emberként viselkedni. Bár a királynő beleegyezése is kell majd. Reméljük, hogy az is meglesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése