Az álom 6. fejezet

6.fejezet

Még aludtam elég furcsa dolgokat álmodtam.
Arról álmodtam, hogy az erdőben vagyok, és futok.
De nem tudtam mért futottam.Egyszerűen nem tudtam megállni.Mikor hátra néztem akkor azt a fehér ruhás nőt láttam.Akkor még jobban elkezdtem futni.Rémült voltam. Én futottam és futottam de ő megint csak egyre és egyre közelebb volt.Mikor újra hátra néztem az a nő eltűnt.Mikor vissza fordultam, hogy futok tovább ő előttem volt kb 20 méterre.Nagyon beparáztam.Akkor vissza fordultam és futottam tovább.De elkezdtem futni akkor egy fa mögül sétált elém.akkor balra kezdtem el futni.De ő ismét elém vágott.akkor hátra fordultam és el futottam. Nem tudtam, hogy hogy csinálja de valahogy megint elém került.Bár merre futottam ő mindig előttem termett.Hirtelen elkezdett esni az eső. Én sikítottam.De az a nő még mindig felém jött.De most négy kéz láb.
-Jesszusom!Gondoltam magamban.
Akkor lefeküdtem a földre és imádkoztam Istenhez.:
-Istenem!Istenem!Kérem segítsen rajtam!Vegye le rólam ezt az átkot!
Mikor egyszer csak a tenger parton találtam magam.Akkor valami fekete ruhás közeledett felém.elkezdtem futni.De ő is elém termett.Nem értettem mi folyik itt.Ismét imádkoztam.:
-Kérem!Istenem!Segítsen!
Most meg egy temetőben találtam magam.De még az is rossz volt, hogy közben besötétedett.
-Jaj ne!Mikor lesz ennek már vége?Mondtam rémülten.
Amikor egyszer csak minden felől szellemek jöttek felém.Nem tudtam mitévő legyek.
Mondtam magamban.:
-Ez csak álom!Nem valóság!
De a szellemek még mindig közeledtek.Így hát ismét istenhez fordultam.:
-Istenem!Kérem!Segítsen!
Amikor egyszer csak egy réten találtam magam és ott volt az édesanyám.Kiabáltam neki.:
-Anya!
Közben futottam felé.
-Anya!Kiabáltam neki még egyszer de ő csak ott állt.
Futottam felé.
Anya!
Mikor következőre kiabáltam volna neki ő megszólalt.:
-Kicsikém!
-Anya! Kiabáltam neki!
-Kicsikém!Kicsi kincsem!Mondta nekem miközben kitárta a karjait.
Mire oda értem ő megölelt és én vissza öleltem.Végig puszilta az arcom.De én csak sírtam.Annyira meg örültem neki.
-Kicsim!
-Igen?
-Most fel kell ébredned!
-De én nem akarok!
-De muszáj!
-Mért?
-Mert ha nem ébredsz fel akkor észre vesznek téged!Ébredj fel!
Mikor ki mondta az utolsó mondatát ő eltűnt közben nekem meg muszáj volt fel kelnem.Tehát felkeltem és elbújtam egy bokor mögé.Akik közeledtek azok vámpírok voltak.És így szólt a egyik.:
-Hmmm, friss vért érzek!
-Hagyd most!Most mennünk kell! Szólt a másik.
-Hmmm, Jól van, rendben, mehetünk.
Így aztán elmentek.Én meg követtem őket.Még mentem mentem láttam különböző növényeket,állatokat.Nagyon aranyosak voltak, de én még, se ilyen növényeket, se ilyen állatokat nem láttam életemben.Mikor már messziről lehetett látni a vámpírok birodalmát akkor meg kell hogy mondjam kicsit beparáztam.Mikor oda értem a birodalmukhoz elbújtam a legelső bokor mögé.Ne, hogy észre vegyenek. Mert ha észre vesznek biztos, hogy végem lenne.