Vámpírok 7.fejzet

7.fejezet















Miután bement az összes vámpír, én szép lassan mentem utánuk.Elég sokan voltak,de szerencsére nem vettek észre.Én még a kapunál megálltam.Szerencsére ismertem azt a növény amely erőt ad ahhoz, hogy legyőzzem a vámpírokat.Kicsit keserű volt az íze, de muszáj volt megennem.Miután meg ettem,
annyira erősnek éreztem magam, hogy muszáj volt ki próbálnom.Bele ütöttem egy fába, és az egyből ketté tőrt.
-Pompás!Gondoltam magamban.
Be mentem a vámpírok birodalmába.
Most még több vámpír volt mint az előtt.
Ezért észre vettek engem.Egyből megtámadtak, és én vissza akartam fordulni.De nem tettem.Mert az vezérelt, hogy ne!Tehát kipróbáltam rajtuk az erőm.Ütöttem őket ahogy csak bírtam.Na erőben voltak.Tudtam, hogy a vámpírok nem bírják a fényt.Tehát kicsi előnyt szerezhetek ha keresek valahonnan fényt.De az volt a probléma, hogy sötét volt és a vámpírok csak egyre többen voltak.Eltelt egy kis idő mire legyőztem őket nagy nehezen.Volt rajtam pár seb de mennem kellett tovább és tovább.Mikor oda értem a kastélyhoz, egyszerűen nem találtam a bejáratot.Felnéztem, és láttam egy ablakot nyitva nevettem.Felmásztam nagy nehezen.Amint bemásztam az ablakon a konyhában találtam magam.
-Na most hogyan tovább?Kérdeztem magamtól halkan.
Kimentem a konyhából mentem össze vissza,bementem minden szobába, csak abba nem amelyik be kellett volna.De végül abba a szobába is eljutottam.Mikor szép lassan kinyitottam az ajtót hangokat hallottam.
-Rendben,3-ra benyitok!Mondtam magamnak.
1,2,3!És hirtelen kinyitottam az ajtót.A szobában lévő vámpírok csak néztek, hogy ez mit csinál. És meg kérdezték.:
-Mit akarsz te itt?
-Ááá, semmit csak a hercegnőt.
-Haha azt te nem kapod.
-Fogadjunk?
És megtámadtam őket.Ezek a vámpírok jóval erősebbek voltak mint a kintiek.De nem baj mert tudtam,hogy sikerülni fog őket legyőzni.És nem adtam fel.Már vagy 2 órája küszködök a vámpírokkal, de ők még mindig bírják.Sajálatos módon legyőztek.Egy sötét pincébe vittek, ami természetesen tele volt cellákkal.Az egyik cellában volt a keresett hercegnő.Hevesen elkezdett verni a szívem mikor megláttam. Az ő cellája mellé kerültem.Miután kimentek a vámpírok oda mentem a cella szélére és megszólítottam a hercegnőt.:
-Hé!Hé!
A lány csak rám nézett szomorúan és vissza nézett.
-Hé! Gracy vagyok.
A hercegnő hirtelen vissza nézett és odament Gracyhoz és így szólt.:
-Tényleg te vagy Gracy?
Én csak bólintottam, kicsit szomorkásan.
-Óh Gracy! Ha tudnád milyen sok időt vártam rád!És most végre itt vagy!
-Te tudod h ki vagyok?
-Igen.
-De honnan ismersz?
-Ez egy kicsit hosszú történet.De elmondom.Régen történt mikor még te pár napos csecsemő voltál.Én ismertem a szüleidet.És mikor nálatok voltam akkor megtámadtak minket a házatokban.Az édes anyád az mondta hogy vigyelek magammal a Varázslények földjére.Magammal vittelek, és mondtam a testőreimnek hogy gyrosan csináljanak neked egy szobát.Mikor bele raktalak a kiságyadba, éreztem, hogy nem utoljára leszel itt.Így ismertelek meg téged.
-Tényleg?És mitörtént a szüleimmel mikor elvittél magaddal?
-Majd elmesélem.De most azon törjük a fejünket ,hogy hogyan szökünk meg.
-Rendben!Ez jó ötlet!