Újra suliban 14. fejezet

-Örülök, hogy újra látlak!- Mondta elcsukló hangon.
-Én is!- fakadtam sírva én is.
- Mi lenne ha elmennénk valahova?
-Jó ötlet!
-Jövőhéten Mikenak lesz bulija, elmehetnénk oda.
-Mike-nak? Hát nem is tudom, tudod, hogy nem vagyok oda érte.
-Ne már Gracy! Csak az én kedvemért! Tudom, hogy nem bírod.Nem kell szóba állnod vele, de én szeretnék elmenni a bulijába!
-Hát akkor menj nélkülem! -Mondtam mosolyogva.
-De nélküled nem szeretnék elmenni! Kérlek!-Mondta kérlelve.
-Hát jó, de csak most az egyszer.-mondtam kicsit undorodva,majd mosolyogtam.
-Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!-Mondta ugrálva, majd megölelt.
Mike volt az a fiú, akiért 15 évesen bármit megtettem volna. Őrülten szerelmes voltam belé. Majd 16 évesen összejöttünk. Rá 2 hónapra összetörte a szívem. Azóta nem nagyon beszéltem vele. Furcsáltam is, hogy Mary arra kér, hogy menjek el vele az ő bulijára. Remélem nem lesz semmi baj, és minden rendben fog menni.
Másnap már újra iskolába mentem. Meglepő módon pont Mike-kal futottam össze az iskola folyosóján. Gondoltam magamban-Hát ez remek!-Majd oda jött hozzám és köszönt.:
-Szia Gracy!
-Heló!
-Mi újság van veled? Rég beszéltünk.
-Semmi érdekes ami téged érdekelt volna téged!
-Ne legyél már ilyen! Már 1 éve történt, túl tehetnéd már magad rajta!
-Hah!  Te könnyen beszélsz!! Nem a te szíved törték össze!! Nem te kerültél a padlóra!-Támadtam rá dühöngve.
-Gracy! Nyugi! Sajnálom! De tényleg! Én megértem, ha haragszol, de legalább ne legyél ilyen ellenszenves. Legyünk barátok. Mint régen! Na mit szólsz?
-Hogy mit szólok? Azt, hogy menj a pokolba!
Majd faképnél hagytam. Ő meg csak döbbenve utánam nézett.
Oda mentem Maryhez.:
-Mary! Menj nélkülem a buliba! Én nem megyek! Sajnálom!
-Gracy! Ne csináld már! Mi történt, hogy ilyen gyorsan meg változott a döntésed?-Kérdezte megdöbbenve.
-Semmi, csak elegem van már Mikeból. Ennyi.
-Mert mondott valami?
-Igen, mondott!
-De Gracy megígérted, hogy eljössz velem!
-Tudom, és sajnálom!
-Mért kell neked mindig könyörögni? Mért van az, hogy te mindig csak magaddal törődsz? Gracy! Nekem ebből kezd elegem lenni! Inkább én sajnálom!
-Mary! -Kiáltottam utána miközben ott hagyott.
-Jól elszúrtam, megint!- Gondoltam magamban.
Én nem akartam megbántani ezzel Mary-t, de azért engem is meg kellett volna érteni-e. Nem őt küldte a padlóra és most kérik menjen el a bulijára! De lehet, hogy igaza van Mary-nak. Lehet, hogy tényleg csak magammal törődök. Már rég nem voltam sehol Mary-vel. Itt lenne az ideje.

A következő szünetben megkerestem Mary-t.:
-Mary! Igazad van! Tényleg csak magammal törődtem és nem törődtem a legjobb barátnőmmel. Nem törődtem avval, hogy neked mi a fontos. Sajnálom! Mit is mondtál mikor lesz ez a buli?
Mary csak elmosolyodott és így szólt.:
-Jövőhéten szombaton lesz!
-Akkor ígérem, hogy elmegyek veled abba a buliba! Akármi is történjen!
Mary csak sikított egyet és örömében átölelt.
Én csak mosolyogtam. Bár semmi kedvem nem volt az egészhez, bele mentem Mary miatt. Nem akartam vele is összeveszni.

A veszekedés 13. fejezet.

-Mi a baj?-kérdezte megdöbbenve.
Nem hazudhattam neki még egyszer. Elsírtam magam, majd elmondtam neki.:
-Mikor... haza felé üldöztek a vámpírok a vérfarkasok mentettek meg minket. Éjszakára az erdőben marasztaltak minket. Ott is mertem meg Kariont, a vezért. reggel kiderült, hogy egy Ellenállhatatlan férfi nappal. Nagyon kedves volt hozzám, úgy éreztem, hogy vonzódok hozzá.Amikor ma találkoztunk, akkor részben hazudtam. Tényleg jó téged újra látni, de nem az miatt sírtam. Sírtam, mert elkezdtem vonzódni egy sráchoz úgy, hogy már vonzódtam egy másikhoz. Most itt a bálon újra láttam Kariont. teljesen másképp viselkedett itt mint az erdőben. Nagyon rosszul esett, a szemem láttára kezdett ki Ameliaval. Kérlek, ne haragudj, hogy hazudtam!Annyira sajnálom!
-Gracy! Nem gondoltam volna, hogy nem vagyunk annyira barátok, hogy hazudnod kell. Mért hazudtál? Gracy! Már napok óta vártam, hogy vissza térj a húgommal. Vártam... vártam,hogy elmondhassam.... szeretlek. De úgy néz ki, hogy ez neked mit sem számít.Jobb ha most megyek...
-Lionel!!! Lionel várj!! Kérlek!!- közben fakadt ki a könnyem, hogy hogy elszúrtam ezt az egészet.. Szeretett és én nem mertem észre venni, pedig én is érzek iránta valamit. Most döbbentem rá arra, hogy tényleg többet jelent nekem Lionel mint Karion.Gyorsan Lionel után mentem, hisz nem veszíthettem el azt az embert aki a legrosszabb pillanataimban is velem volt és aki iránt úgy éreztem szeretem, de még magamnak sem mertem bevallani. Mit tettem?! Nem elég, hogy Karionről kiderül, hogy csak szórakozott, de még azt az embert is elveszítem aki számomra a legfontosabb.

Lionel bement a szobájába. Utána mentem. Majd bekopogtam.:
-Lionel... Bejöhetek? Kérlek!Beszélnünk kell!
Nem válaszolt....
-Lionel, kérlek!
semmi...
-Lionel, tudom, hogy haragszol, de meg kell értened, hogy nem akartalak megbántani ezzel! Ezért hazudtam, mert fontos vagy nekem! Tudom, hogy nem hiszed el, de így van. Figyelj. Én.... én nem akarlak téged is elveszíteni.
-Mert Karoint elveszítetted így jó neked a szamár is igaz?-szólt az ajtó mögül.
-Nem! Konkrétan most a szüleimre gondoltam. Te olyan fontos vagy nekem mint ők, tudom, hogy nem hiszed el de kérlek, engedd hogy elmondjam mit is érzek irántad.
semmi...
-Lionel, kérlek! Engedj be!
Szép lassan kinyitotta az ajtót. Beengedett.
-Lionel mióta megismertük egymást azóta nagyon jóba vagyunk. Te segítettél választ találni arra, hogyan lehet véget vetni annak, hogy kísértsenek. És befejezni nem tudom mással csak veled. Veled érzem magam igazán jól, nagyon sajnálom, hogy hazudtam. De azt hittem, hogy tényleg vonzódom Karionhoz. Akkor jöttem rá, hogy nem amikor otthagytál a szökőkútnál. Akkor abban a pillanatban azt hittem végleg elveszítelek. Mert rájöttem szeretlek, és mindennél és mindenkinél fontosabb vagy a számomra. Én megértem, ha elküldesz, de ezt tudnod kellett. Sajnálom! Őszintén! Holnap haza megyek. Tehát nem kell azon aggódnod,hogy látni fogsz. Ég veled Lionel! Vigyázz magadra!
Amint kimondtam, el is mentem. Nagyon utáltam magam ez miatt, hogy így elszúrtam. Féltem attól, hogy nem látom viszont Lionelt. Nézem mindennek a jó oldalát. Legalább újra látom Mary-t. Már jó ideje itt vagyok. Már biztos hiányol.
Másnap reggel Elmentem Aquahoz és mondtam neki, hogy indulhatunk.
Vissza vitt az én világomba. Szomorú voltam, mert, haragudtam magamra, boldog voltam mert újra itthon vagyok. Felhívtam Mary-t. Aki azonnal át is jött.
-Szia, Gracy! Már mindenütt kerestelek! Már a rendőröknek is bejelentetettem az eltűnésed 4 hónappal ezelőtt.Hol voltál? Mért nem küldtél magadról élet jelet?
-Szia! Én sem gondoltam volna, hogy ennyi időre eltűnök.
-De hol voltál?
-Hát ha elmondom, nem fogod elhinni!
-Hát akkor szépen kezdj bele.
-Oké, de ígérd meg, hogy nem fogsz hülyének nézni!
-Ígérem, csak mondd már!!
Szépen hosszasan elmeséltem, hogy furcsa módon nyertem egy hajóutat. és hogy ott mi történt, ja meg persze a discóban. Elmeséltem, hogy egy lány jelent, meg a hajón, és magával vitt, és hogy miért. Láttam Maryn, hogy nem hiszi el,de azért tovább mondtam. Elmeséltem milyen álmaim voltam, mik történtek a szobámban, milyen helyeken jártam,milyen emberekkel és élőlényekkel találkoztam. Karionról is meséltem neki. A legvégére hagytam Lionelt. Elmeséltem, hogy mennyire beleszerettem. De magamnak sem akartam bevallani, elmeséltem mennyi mindenben  segített. Azt is elmeséltem, hogy előbb ő vallotta be nekem mit érez, aztán én.Azt is elmeséltem, hogy mennyire elszúrtam a kapcsolatunkat. És hogy haragban váltunk el. Mindent elmeséltem, elejéről a végéig. Mary nagyon megdöbbent. Láttam rajta, hogy elhiszi ezeket a dolgokat amiket mondtam neki. Majd így szólt.:
-Ezeket a dolgokat nem lehet kitalálni egyik pillanatról a másikra. És valahova el kellett, hogy tűnj. Azért hiszem el ezeket mert az egész világon téged kerestek reménytelenül. Azt hittem elraboltak, és megöltek! De hála az égnek, hogy itt vagy épen és egészségesen!
Majd Mary megölelt és sírva fakadt.

A haza út. 12.fejezet

Elindultunk haza. Kicsit szomorú voltam, hisz lehet, hogy nem látom többé Kariont. Tudtam, hogy vonzódok hozzá, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Remélem, hogy ez csak egy hullám völgy. Gondoltam magamban. Persze, hogy szomorú vagyok ezt Tiana hercegnő is észre vette.:
-Gracy, mi a baj?-Kérdezte megdöbbenve a hercegnő.
-Semmi nincs, jól vagyok.
-Gracy! Látom, hogy van valami, mondd el, mi bánt!
-Tényleg nincs semmi!
-Gracy! látom, hogy van valami! Mint a Hercegnőd, parancsolom hogy mondd el!-Mondta poénkodva és próbált vigasztalni.
-Hát jó. Karion.
-Tán meg bántott, hogy miatta szomorkodsz?
-Nem dehogy, egész végig nagyon kedves volt velem. Ez itt a baj...
-Csak nem....??? Bele szerettél?
-Az kicsit túlzás lenne, hogy bele szerettem, csak úgy érzem vonzódom hozzá.És félek attól, hogy nem látom többé..
-Jaj Gracy! Ne bánkódj, biztos látni fogod még.
Időközben hazaértünk, a jó hosszú után.
Lionel várt minket a kapunál, ugyan is az őr értesítette a várost, hogy közeledünk. Lionel megölelte a húgát és így szólt.:
-Istenem, de jó téged újra látni édes húgom.
-Téged is! De most megyek anyámat már nagyon szeretném látni! Majd később beszélünk Lionel.
ezze elment a hercegnő.
Lionel rám nézett és mélyen mosolygott.majd így szólt.:
-Jó újra látni Garcy!
Majd megölelt. A gondolatok össze kavarodtak bennem. Vissza öleltem... Hosszan öleltük egymást. Nem tudtam mit gondoljak, hisz az úton azt mondtam vonzódok Karionhoz. De úgy érzem Lionelhez is. Mi történik velem?? Sírva fakadtam....
-Mi a baj Gracy?-kérdezte Lionel.
-Jaj, semmi, csak jó újra látni...
Hazugság után hazugság, istenem mit tettem, hogy mászom ki ebből? gondoltam magamban
Vissza mentünk a palotába. Bajd a királynő a tiszteletemre és a lánya tiszteletére Bált rendezett.
Gyönyörű ruhába öltöztettek. Majd lementem a bál terembe. Ott várt Lionel. Majd fel kért táncolni.
-Tudod Gracy, ma este különösen gyönyörű vagy.
Én csak mosolyogtam. Jól estek Lionel bókjai. Jól éreztem magam vele. De egyszer csak eszembe jutott Karion. Elgondolkodtam.... Úgy éreztem Loinel mintha fontosabb lenne számomra. De Karion olyan kedves volt hozzám, és izmos, és... és... olyan helyes..Ismételten össze kavarodtam... Istenem, milyen hülyén éreztem magam akkor abban a pillanatban... Nem tudtam mi tévő legyek. Táncoltunk tovább, és mintha Kariont láttam volna meg a tömegben.Elgondolkodtam... Nem lehet ő hisz ő vérfarkas és ő ilyenkor át van változva... Nem értem... biztos csak megint képzelődtem... Majd később ismét megpillantottam Kariont. Oda mentem hozzá. Lionel csak nézett hová megyek. Látta, hogy egy fiúhoz mentem.... Megszólítottam.:
-Karion? Te vagy az?
-Szia Gracy!
-Hát te hogy kerülsz ide?
-Hát azt nem mondtam, hogy van olyan szerünk, ami segít 1 éjszakára ember lenni...
-Értem, de akkor sem értem hogy,hogy-hogy itt vagy....
-Tiana meghívott, jöttem ahogy tudtam.
Amint kimondta megjelent Tiana egyik legjobb barátnője, Amelia. Karion elkezdett vele beszélgetni... Nem értettem semmit. pedig olyan kedves volt velem... Nem értem... Gondoltam magamban.
Attól a perctől fogva Karionalig akart észre venni.. Nem értettem semmit se. Az erdőben olyan más volt. Azt hittem jóban vagyunk annyira, hogy szóba álljunk egymással, mint a barátok szokták. Kicsit összetörtem. kimentem a szökőkúthoz és leültem a peremére. Eléggé elszomorított Karion. Lionel észre vette, hogy kimentem. utánam jött. Kérdezte mi a baj.:

A szép fiú 11.fejezet

Másnap reggel egy farkas jött felénk.Valahogy éreztem, hogy ezekkel a farkasokkal nincs valami rendben.
-Jó reggelt!-Mondta a farkas
-Jó reggelt neked is!-Mondtam neki.
-A vezér Karion vár titeket, reggelire.Szólj Tiana-nak is.
-Rendben.
Mikor evvel a farkassal beszéltem akkor éreztem hogy ez a farkas valami eszméletlen.Gyanakodtam, de nem tudom mért.Éreztem valamit, de nem mertem elhinni.
-Tiana!Tiana!Ébredj!
-Mi történt?-Mondta Tiana álmosan.
-Semmi, csak reggelire várnak minket.
-Igen? és kik?
-Karion vezér és a csapata. Amikor odaértünk Karionhoz, nem hittem a szememnek.Karion ember volt, ráadásul eléggé jóképü férfi volt. Hirtelen vonzalmat éreztem Karion iránt, nem értettem mért, hiszen nem is ismertem.
-Szia!-Mondta Karion nekem.
-Szia!-Kicsit szégyenlősen válaszoltam neki.
-Hogy aludtál?
- Jól köszönöm, és te? Nem is mondtad,hogy ember vagy!
-Én is jól alkudtam, köszi! Én nem ember vagyok hanem vérfarkas.Bár az ereimben folyik emberi vér, mégsem mondhatom magam embernek. A vérfarkasok eredetileg emberek voltak.De amikor a falunkba farkasok törtek be még 1567-ben rengetek embert megöltek és annál is több embert megsebeztek. A megsebesült emberek, akik túl élték, szép lassan át alakultak vérfarkassá. Az utódaik örökölték ezt a farkas létet. Azóta minden ember Naplementekor átváltozik farkassá.
-Hihetetlen mik történnek a te családoddal. Sajnállak e-miatt.
-Nem kell sajnálnod, szeretek farkas lenni. Azért ahogy hallottam, a te életed sem a legnormálisabb.
-Hát nem mondhatnám annak. Nem olyan régen tudtam meg, hogy voltam már itt, mikor még csak pár hónapos voltam. Gondolom evvel kezdődött az én különleges életem.
-Minden nem megmagyarázható dolgot értékelnünk kell az életben, hisz nem mindenkivel történik meg. Örülni kell, hogy veled megtörtént vagy megtörténik, vagy fog megtörténni.Én is hálás vagyok az égnek, hogy az vagyok aki vagyok, és birtokomban állhat ez a különleges képesség, amit még szeretek is.
-Azért nem minden esetben örülök ezeknek az emberfeletti dolgoknak, hisz néha már, a szívbajt hozzák rám, megrémítenek. Van mikor már szó szerint rettegek ezektől a dolgoktól.
-De ha ezek a dolgok nem történtek volna meg veled, akkor nem találkoztunk volna, vagy talán az neked jobb lett volna?
-Nem, dehogy ezt a részét hogy én erre a helyre kerültem, örökké hálás leszek érte és sosem fogom elfelejteni. De mivel, úgy értem engem kísért valami, így nehéz elfogadni ezt az életet.Én nagyon örülök annak, hogy megismertelek, téged, a hercegnőt, Lionelt, Aqua-t, Aurát, és még sok mindenkit, de meg kell értened, hogy rettegek. Aludni alig merek, mert akkor félek megint előjön az az álom ami a múltkor.
-Megértem.én is örülök annak, hogy téged megismertelek és a hercegnőt. És milyen álmod volt?
-Hát elmondom.
Így elmeséltem neki, milyen álmom volt amikor mentem megmenteni a hercegnőt. Elejétől a végéig mindent elmondtam neki, az álomról. Azt is ami a szobámban történt. A történeten amit mondtam Karionnak, nagyon meglepődött és így szólt.:
-Nem lehet, hogy az anyád az a szellem aki kísért?
-De lehet, már én is gondolkodtam rajta.
Még hosszasan beszélgettünk Tiana hercegnő szólt nekem:
-Gracy, ideje lenne indulnunk.
-Igazad van.-Válaszoltam rá.
Elbúcsúztunk, mindenkitől.szerencsére most már elengedtek minket.

Az erdő 10.fejezet.

Azok az árnyak nem vámpírok voltak hanem vérfarkasok.
Azt hittük ők is bántani akarnak, de nem. Ők mentettek meg minket a vámpíroktól.Mi csak néztünk vajon mért mentettek meg minket a vámpíroktól. Talán azért mert ők akarják maguknak Gyémántot? Nagy harc volt a vámpírok és a farkasok között több farkas miattunk pusztult el nem értettem semmit. Nagyon zavart az , hogy nem tudtam mért mentenek meg.
-Menjünk tovább!Mondta a hercegnő.
-Oké!
Éppen mentünk volna tovább te a vezér farkas elénk jött amilyen gyorsan tudott.
-Kérlek nem menjetek még el!-Mondta rekedt hangon a vezér farkas.
-De mért?-Kérdeztem tőle.
De ő nem válaszolt rá.
-Maradjunk itt.-Mondta a hercegnő.
-Rendben.
Nem értettem mért kell itt maradni. De nem bántam maradjunk gondoltam magamban. Hátha nem lesz baj.Reménykedtem, még a farkasok és a vámpírok verekedtek. Miután a farkasok legyőzték a vámpírokat.Az életben maradt vámpírok vissza vonultak. Elmenekültek.Azt hittük csak idáig kellett maradni, de nem. A farkasok továbbra sem engedtek el minket.
-Mért nem mehetünk el?-Kérdeztem tőlünk.
De a farkasok megint csak nem válaszoltak erre.
-Gyertek velünk!-Mondta a farkas vezér.
Mi egy szó nélkül mentünk velük.Bevallom őszintén nagyon féltem. Mért nem engednek el? Már megszólalni nem mertünk a félelemtől.Egyre jobban sötétedett, és egyre jobban félelmetesebb lett az erdő.
-Mért mentettetek meg minket?-Kérdeztem a vezér farkast.
-Mert a vámpírok nagy ellenségeink. A tündérek viszont nem.
-És nektek ugye nem fáj a fogatok a hercegnőm egyszarvújára?
-Nem! Azt tiltja a törvény?
-A törvény?
-Mert ha egy farkas is bele harap egy unikornisba akkor örökkön örökké bánni fogja.
-De mért?
-Mert mert ha egy farkas unikornis vért ízlel a családja és a környezetében élők egészsége és vidám élete elmúlik mindörökre.
-De mitől?
-Egyszer mikor még én sem voltam még az én dédnagyapámnak a nagyapjának az idejében történt minden.Még a dédnagyapámnak a nagyapja is kölyök volt.Mikor Egyszer egy unikornis tévedt az erdőnkbe.Az ő apja megpróbálta levadászni azt az unikornist de az unikornis a szarvát az apjába döfte.Tehát az apja legjobb barátja próbálkozott de ő már nem egyedül, egy csapatnyi farkassal támadt az unikornisra. Sikerült legyőzniük.És mint mindig a férfiak esznek legelőször.Mikor a dédnagyapámnak a nagyapjának az apjának a legjobb barátja beleharapott majd lenyelte az első falatot egyszer csak az összes felnőtt farkas egyre és egyre rosszabbul lett. Csak a kölykök maradtak teljesen egészségesek de ők sem maradtak ki a büntetésből. Hisz a vidám életük elég korán elmúlt. Az ők büntetése a vidámság elvesztése volt. Onnantól kezdve az egész életük megváltozott.Ráadásul a felnőttek egyre rosszabbul voltak míg szép sorjában el nem pusztultak. A kölyköknek maguknak kellett ételt és búvó helyet keresni. Nem volt az aki felnevelje őket.És azóta nem vadászunk unikornisokra. Mert még egyszer ekkora hibába nem eshetünk mert a farkasok becsülete menne kárba, mert ha mi megint unikornist ennénk akkor a mi kölykeink is védtelenek lennének. És ennek nem szabad bekövetkeznie.Mert ha védtelenek lesznek a kölykök akkor bármi történhet velük. Első sorban a vámpírok végeznének velük. És akkor a farkasok becsülete és élete elveszne.- Mondta a farkasok vezére szomorkásan.
-Oh.-Sóhajtottunk nagyokat.
-Vigyázzatok az éjszakával!
-Mért?
-Mert koboldok mászkálnak a környéken.
-Koboldok?Miféle koboldok?
-Picik, és zöldek. Ja és kerekek.
-És bántanak minket?
-Hát nem szeretik a betolakodókat.
Csak néztünk nagyokat mikor elment a vezér farkas.
-Hé!
-Igen?
-Szabad tudnom mi a neved?
-A nevem Karion.
-Szép név!
-Kösz, és a te neved?
-Gracy.
-És a maga neve hercegnőm?
-Tiana.
-Mind kettőtök neve is szép.
-Köszi!-Mondtam.
-Köszönöm!-Mondta Tiana hercegnő.

Az egyszarvú 9. Fejezet

Még mi futottunk nagy erővel, előttünk egy rikító nagy fény jelent meg .Miután elmúlt az a fény egy egyszarvú állt ott.Nem hittem a szememnek, hisz olyan szép volt az a ló.Mikor megtudtam hogy az az unikornis a hercegnőé én csak néztem tátott szájjal.
-Tényleg a tiéd ez a gyönyörű állat?
-Igen!Végette vittek el a vámpírok.
-Végette?
-Mit tett?
-Ő semmit, de a vámpírok maguknak akarják a lovamat.És azért fogtak el mert nem adtam oda és nem mondtam meg, hogy hol van.
-Értem..De tényleg gyönyörű ez az állat.
-Ezért kell a vámpíroknak.
Még mi ezeket beszéltünk felültünk a hátára és szél sebességgel vágtattunk.
-Annyit még nem mondtam, hogy Gyémánt hisz ez a neve csak akkor jelenik meg mikor szükség van rá.Mert nem a mi istállónkban van. Csak akkor jelenik meg mikor hívom vagy szükség van rá.És Gyémánt tud teleportálni, és megérzi, hogy mikor van a gazdájának szüksége rá.-Mondta a hercegnő.
-Hisz ez csodálatos!
Miközben mi vágtattunk a vámpírok még mindig nem adták fel.Mentünk hegyen, völgyön, árkon, bokron keresztül. De ők továbbra sem adták fel.
-Mért nem teleportálunk el?Kérdeztem a hercegnőt.
-Mert Gyémánt csak magát tudja el teleportálni.Az embereket nem.
-Kár!
-Vigyázz, egy ág!
-Oh! köszi hogy szóltál!
-Inkább most figyeljünk oda, nehogy lelökje valamelyikünket egy ág Gyémántról.
-Rendben.
Csak vágtattunk tovább de a vámpírok mint ha egyre közelebb lettek volna. Egyre jobban féltem.Féltem attól mi van ha utol érnek és vissza visznek minket arra a szörnyű helyre. Ráadásul egyszerre több minden kavargott a fejemben. Teljesen össze voltam zavarodva és egyre jobban féltem és feszültem. Ilyen érzésem még életemben nem volt. Aggódtam. Hátra néztem és a vámpírok csak egyre és egyre közelebb kerültek hozzánk.
-Hercegnő gyorsabban kell mennünk!Közelednek!
-Jaj ne!
Mindketten egyre és egyre jobban féltünk. De a vámpírok még mindig nem tágítottak.Gyémánt vágtatott úgy ahogy csak bírt.
-Istenem, kérlek segíts!-Próbáltam imádkozni még menekültünk.
Isten segített is egy keveset. A vámpírok jóval hátrébb lettek hirtelen mind voltak.A vámpírok csak néztek, hogy hogyan gyorsultunk be ennyire. Észre sem vették, hogy ők lassultak.Egy kicsit már megnyugodtam mikor láttam hogy sötét árnyak szaladnak mellettünk.Azt hittem hirtelen, hogy a vámpírok azok. Hátra néztem és a vámpírok mögöttünk voltak. Rettenetesen megijedtünk. Ha nem a vámpírok, akkor kik?

A szökés 8. fejezet

Miközben azon agyaltuk a fejünket, hogy hogyan szökjünk meg a vámpír őrök jöttek le a cellákhoz.Ételt hoztak a raboknak.:

-Nesze! Egyél!
Még felénk közeledtek mi csak azon tudtuk törni a fejünket vajon hogyan lehetne innen megszökni.

-Vajon szöktek már meg innen egyáltalán?-Gondoltam magamban.

És közben egyre és egyre közelebb jöttek hozzánk.Még mire ideértek.:
-Nesze! Egyél!
És közben betolták az étel a cella alján.Szerintem az étel nem is volt étel. Már csak azért, mert teljesen úgy nézett ki mint valami moslék a disznóknak.Egyszerűen undorító volt.:

-Fúj! Én ezt nem eszem meg!Kiáltottam oda az őröknek.

-Akkor éhes maradsz!De jobban teszed ha a te idődre felhizlalod magad!
-Az én időmre?Miféle időmre?
-Majd meglátod!
Miután ezt kimondta tovább is mentek az őrök.
-Ahj, muszáj valahogy kijutni innen!-Mondtam a hercegnőnek.
-Akkor törjük a fejünket!
Még azon gondolkodtunk ismét, hogy hogyan szökünk meg, hirtelen rosszul lettem.És láttam is valamit.Úgy éreztem hogy valaki segíteni akar.Becsuktam a szemem és az orrol előtt termett a megoldás, hogy hogyan lehetne megszökni erről a szörnyű helyről.Igaz úgy láttam, hogy egy kicsit necces lesz a dolog, de bíztam a megérzésemben.Tehát megosztottam a tervet a hercegnővel mert ebben a tervben neki is van szerepe nem is kevés.
-Hercegnő! azt hiszem tudom, hogy hogyan kéne megszöknünk innen.
-És hogyan?
-Első sorban az egyikőnknek el kell csábítani a a kulcsos őrt.Még az egyikünk ezt csinálja a másikunk meg tetteti, hogy rosszul lesz az én cellám és a te cellád rácsánál. Még az őr bemegy ehhez a személyhez, a másik ellopja a kulcsokat amint jelez neki ez a személy, hogy kimenekült a cellából a betegnek tettetett gyorsan felpattan és kiszalad a cellájából majd rá csukja az őrre a cellaajtót. Majd aki elsőnek kimenekült az bezárja az őrt a másik cellájába.Majd gyorsan elrohanunk.
-És hogy ha elkezd kiabálni?-Kérdezte a hercegnő.
-Igaz! Akkor aki elsőnek kiszabadul akkor hátulról leüti az őrt. És utána futás!
-Rendeben! És ezt mikor csináljuk meg?
-Ma éjszaka.
-Remélem, hogy sikerülni fog majd!
-Sikerülnie kell!És sikerülni is fog!
-De azt meg kéne beszélnünk, hogy ki melyiket csinálja.
-Te melyiket szeretnéd?
-Hát a csábítás nem nagyon illik egy hercegnőhöz.
-Akkor majd én megcsinálom, de el ne felejts rosszul lenni!-Mondtam a hercegnőnek viccelődve.
Még mi terveltük a szökésünket eljött az este és elkezdtük bevetni a tervünket.
-Hé! Szeretnél valamit látni?-Kérdeztem az őrtől.
-Ugyan mit akarsz megmutatni?
-Hát ha ide jössz akkor megmutatom.
-Na jó! De ha nekem nem tetszik akkor lesz nemulass!
És ide jött az őr.
-De mielőtt megmutatnám azt a valamit megszeretném kérdezni, hogy nős vagy-e ?
-Mert ha nem akkor mi van?
-Akkor örülnék neki, mert rettentően megtetszettél nekem és nem tudnám nélküled elképzelni ezt a csodás napot.
Még ezeket mondtam a hercegnőnek eljött az ideje, hogy tetesse a rosszul létet.Az őr gyorsan oda rohant a hercegnőhöz és megnézte hogy mi a baj.Még ő ellenőrizte a hercegnőt és lassan precízen elloptam a kulcsokat.Nagy nehezen kinyitottam a cellám ajtaját és hátulról leütöttem az őrt. a hercegnő és én elrohantunk.Miután a pince ajtajához értünk a vámpír őrök mentek el az ajtónk előtt mi gyorsan elbújtunk az ajtó mögé.Miután elmentek gyorsan elrohantunk.Nagy nehezen kitaláltunk az udvarra.Ott menekültünk el ahol én bejöttem.De sajnálatos módon az egyik gyerek vámpír észre vette, hogy megszöktünk.És szolt a kinti vámpírőröknek, hogy szöknek a rabok. A vámpírok nagy erejükkel és gyorsaságukkal jöttek utánunk.Én és a hercegnő minden erőnket bele vetve futottunk.