Díjaim:

Vámpírok 7.fejzet

7.fejezet















Miután bement az összes vámpír, én szép lassan mentem utánuk.Elég sokan voltak,de szerencsére nem vettek észre.Én még a kapunál megálltam.Szerencsére ismertem azt a növény amely erőt ad ahhoz, hogy legyőzzem a vámpírokat.Kicsit keserű volt az íze, de muszáj volt megennem.Miután meg ettem,
annyira erősnek éreztem magam, hogy muszáj volt ki próbálnom.Bele ütöttem egy fába, és az egyből ketté tőrt.
-Pompás!Gondoltam magamban.
Be mentem a vámpírok birodalmába.
Most még több vámpír volt mint az előtt.
Ezért észre vettek engem.Egyből megtámadtak, és én vissza akartam fordulni.De nem tettem.Mert az vezérelt, hogy ne!Tehát kipróbáltam rajtuk az erőm.Ütöttem őket ahogy csak bírtam.Na erőben voltak.Tudtam, hogy a vámpírok nem bírják a fényt.Tehát kicsi előnyt szerezhetek ha keresek valahonnan fényt.De az volt a probléma, hogy sötét volt és a vámpírok csak egyre többen voltak.Eltelt egy kis idő mire legyőztem őket nagy nehezen.Volt rajtam pár seb de mennem kellett tovább és tovább.Mikor oda értem a kastélyhoz, egyszerűen nem találtam a bejáratot.Felnéztem, és láttam egy ablakot nyitva nevettem.Felmásztam nagy nehezen.Amint bemásztam az ablakon a konyhában találtam magam.
-Na most hogyan tovább?Kérdeztem magamtól halkan.
Kimentem a konyhából mentem össze vissza,bementem minden szobába, csak abba nem amelyik be kellett volna.De végül abba a szobába is eljutottam.Mikor szép lassan kinyitottam az ajtót hangokat hallottam.
-Rendben,3-ra benyitok!Mondtam magamnak.
1,2,3!És hirtelen kinyitottam az ajtót.A szobában lévő vámpírok csak néztek, hogy ez mit csinál. És meg kérdezték.:
-Mit akarsz te itt?
-Ááá, semmit csak a hercegnőt.
-Haha azt te nem kapod.
-Fogadjunk?
És megtámadtam őket.Ezek a vámpírok jóval erősebbek voltak mint a kintiek.De nem baj mert tudtam,hogy sikerülni fog őket legyőzni.És nem adtam fel.Már vagy 2 órája küszködök a vámpírokkal, de ők még mindig bírják.Sajálatos módon legyőztek.Egy sötét pincébe vittek, ami természetesen tele volt cellákkal.Az egyik cellában volt a keresett hercegnő.Hevesen elkezdett verni a szívem mikor megláttam. Az ő cellája mellé kerültem.Miután kimentek a vámpírok oda mentem a cella szélére és megszólítottam a hercegnőt.:
-Hé!Hé!
A lány csak rám nézett szomorúan és vissza nézett.
-Hé! Gracy vagyok.
A hercegnő hirtelen vissza nézett és odament Gracyhoz és így szólt.:
-Tényleg te vagy Gracy?
Én csak bólintottam, kicsit szomorkásan.
-Óh Gracy! Ha tudnád milyen sok időt vártam rád!És most végre itt vagy!
-Te tudod h ki vagyok?
-Igen.
-De honnan ismersz?
-Ez egy kicsit hosszú történet.De elmondom.Régen történt mikor még te pár napos csecsemő voltál.Én ismertem a szüleidet.És mikor nálatok voltam akkor megtámadtak minket a házatokban.Az édes anyád az mondta hogy vigyelek magammal a Varázslények földjére.Magammal vittelek, és mondtam a testőreimnek hogy gyrosan csináljanak neked egy szobát.Mikor bele raktalak a kiságyadba, éreztem, hogy nem utoljára leszel itt.Így ismertelek meg téged.
-Tényleg?És mitörtént a szüleimmel mikor elvittél magaddal?
-Majd elmesélem.De most azon törjük a fejünket ,hogy hogyan szökünk meg.
-Rendben!Ez jó ötlet!

Az álom 6. fejezet

6.fejezet

Még aludtam elég furcsa dolgokat álmodtam.
Arról álmodtam, hogy az erdőben vagyok, és futok.
De nem tudtam mért futottam.Egyszerűen nem tudtam megállni.Mikor hátra néztem akkor azt a fehér ruhás nőt láttam.Akkor még jobban elkezdtem futni.Rémült voltam. Én futottam és futottam de ő megint csak egyre és egyre közelebb volt.Mikor újra hátra néztem az a nő eltűnt.Mikor vissza fordultam, hogy futok tovább ő előttem volt kb 20 méterre.Nagyon beparáztam.Akkor vissza fordultam és futottam tovább.De elkezdtem futni akkor egy fa mögül sétált elém.akkor balra kezdtem el futni.De ő ismét elém vágott.akkor hátra fordultam és el futottam. Nem tudtam, hogy hogy csinálja de valahogy megint elém került.Bár merre futottam ő mindig előttem termett.Hirtelen elkezdett esni az eső. Én sikítottam.De az a nő még mindig felém jött.De most négy kéz láb.
-Jesszusom!Gondoltam magamban.
Akkor lefeküdtem a földre és imádkoztam Istenhez.:
-Istenem!Istenem!Kérem segítsen rajtam!Vegye le rólam ezt az átkot!
Mikor egyszer csak a tenger parton találtam magam.Akkor valami fekete ruhás közeledett felém.elkezdtem futni.De ő is elém termett.Nem értettem mi folyik itt.Ismét imádkoztam.:
-Kérem!Istenem!Segítsen!
Most meg egy temetőben találtam magam.De még az is rossz volt, hogy közben besötétedett.
-Jaj ne!Mikor lesz ennek már vége?Mondtam rémülten.
Amikor egyszer csak minden felől szellemek jöttek felém.Nem tudtam mitévő legyek.
Mondtam magamban.:
-Ez csak álom!Nem valóság!
De a szellemek még mindig közeledtek.Így hát ismét istenhez fordultam.:
-Istenem!Kérem!Segítsen!
Amikor egyszer csak egy réten találtam magam és ott volt az édesanyám.Kiabáltam neki.:
-Anya!
Közben futottam felé.
-Anya!Kiabáltam neki még egyszer de ő csak ott állt.
Futottam felé.
Anya!
Mikor következőre kiabáltam volna neki ő megszólalt.:
-Kicsikém!
-Anya! Kiabáltam neki!
-Kicsikém!Kicsi kincsem!Mondta nekem miközben kitárta a karjait.
Mire oda értem ő megölelt és én vissza öleltem.Végig puszilta az arcom.De én csak sírtam.Annyira meg örültem neki.
-Kicsim!
-Igen?
-Most fel kell ébredned!
-De én nem akarok!
-De muszáj!
-Mért?
-Mert ha nem ébredsz fel akkor észre vesznek téged!Ébredj fel!
Mikor ki mondta az utolsó mondatát ő eltűnt közben nekem meg muszáj volt fel kelnem.Tehát felkeltem és elbújtam egy bokor mögé.Akik közeledtek azok vámpírok voltak.És így szólt a egyik.:
-Hmmm, friss vért érzek!
-Hagyd most!Most mennünk kell! Szólt a másik.
-Hmmm, Jól van, rendben, mehetünk.
Így aztán elmentek.Én meg követtem őket.Még mentem mentem láttam különböző növényeket,állatokat.Nagyon aranyosak voltak, de én még, se ilyen növényeket, se ilyen állatokat nem láttam életemben.Mikor már messziről lehetett látni a vámpírok birodalmát akkor meg kell hogy mondjam kicsit beparáztam.Mikor oda értem a birodalmukhoz elbújtam a legelső bokor mögé.Ne, hogy észre vegyenek. Mert ha észre vesznek biztos, hogy végem lenne.

Boszorkányok 5.fejezet

5.Fejezet

1. 

Mikor oda értem a kapuhoz lábam alatt füst volt.Amikor beértem az udvarra minden olyan sötét volt.
Mindent olyan sötétnek éreztem.Még a saját lélegzetemet is.Egyszerűen el szállt belőlem a fény.Nem tudtam mi ez. Azért, hogy ne legyek feltűnő beöltöztem boszorkánynak.Azért mindegyik boszorkány megnézett engem,gondolom érezték, hogy velem nincs valami rendben.
Biztos érezték a félelmem.Hihetetlen!Mindegyik boszorka különböző, de valahogy még is egyformák.Ez hogy lehet?Miközben mentem tovább egyszer csak megláttam azt a boszorkányt aki kell nekem.Vagyis csak a nyaklánca kell.Gyönyörű hosszú fürtjei voltak.De a tekintete...olyan bosszú szomjas volt mintha valaki megbántotta volna. Szép lassan mentem tovább,és próbáltam eltakarni az érzelmeimet.Egy ideig bevált. de mikor az egyik ajtón be akartam menni, és mikor kinyitottam az ajtót pont akkor jött ki egy denevér.A szív bajt hozta rám, annyira megijedtem.
Lassan nyugtattam magam.És mentem tovább...Mikor bementem a kastélyba nagyon néztek engem a boszorkányok.Láttam rajtuk, hogy látják a félelmem.Mikor senki sem figyelt én elbújtam az egyik szekrénybe.Mikor már besötétedett kijöttem és megkerestem a legszebb boszorkány szobáját.Egy kis idő után már meg is találtam.De mikor résnyire kinyitottam az ajtót akkor láttam hogy a boszi még ébren van.Mikor elment a gardróbjába, én belopóztam és gyorsan az ágya alá bújtam.Mikor már elaludt, kijöttem az ágya alól, és megnéztem nincs e véletlen a nyakában.De szerencsémre nem volt ott.Így hát meg kellet keresnem.Első sorban megnéztem a gardróbjába.De nem volt ott.Pedig mindenütt megnéztem.Megnéztem az éjjeli szekrényében.És ott volt.Szép lassan kivettem a fiókból és zsebre tettem.Kimentem a szobájából,a kastélyból,és az udvarról.
Miután megszereztem a nyakláncot ki futottam a boszorkányok tanyájáról.És oda mentem Lionel-hez.
-Na végre Gracy!Azt hittem már sosem jössz!
-Nyugi már!Itt vagyok, és mehetünk.
-Fú ha , oké!De most húzzuk el a csíkot!
-Szerintem is.
Az vissza vezető úton kicsit el gonolkoztam azon, hogy mit fog majd szólni a boszi.
Mikor vissza értünk a városban Aqua keresett engem.
-Gracy!Itt az idő, hogy teljesítsd azt amiért jöttél.
-És mi lenne az?
-Meg kell mentened a királynő leányát a vámpírok karmai közül!
-És merre kezdjem?
-A vámpírok birodalma Délre van.Arra kell menned.És ha vissza értél akkor majd el űzzük a szellemet ami kísért téged!
-Rendben.
-Most menj!Sok utat kell még megtenned!
Mikor elindultam kicsit fáradt voltam már, de mentem tovább és tovább. Nem adtam fel mert ha vissza érek örömmel fognak üdvözölni.Ez vezérelt engem.Mikor már mentem 2 mérföldet úgy döntöttem, hogy megállok pihenni.

A kék gyöngy 4.fejezet

4.fejezet

Mikor oda értem a tengerpartra egy gyönyörű sellőt láttam a parton egy sziklán.Egyszerűen szép volt a napra lehetett nézni de rá nem!Próbáltam úgy tettetni mintha csak simán úszni mennék, de ő megszólított a gyönyörű hangjával.:
-Szia!
-Őőő,Szia!
-Mit csinálsz?
-Hát csak úszni megyek.
-Veled tarthatok?
-Köszi, de egyedül szeretnék.
-Oh, értem...
-Kár, hogy nem mehetek veled!
-Mért?
-Mert nagyon szeretnék!
-Mért?
-Mert még sosem úsztam emberrel.
-Akkor megígérem egyszer úszom veled.
-De én most szeretnék!
-Mért?
-Mert most van kedvem.
-Értem
-Amúgy ki vagy te?
-Aura vagyok,Egy sellő.
-Azt én is látom hogy sellő vagy.
-Rendben van. És nevetett egyet.
És én is nevettem.Annyira jót elbeszélgettünk, hogy közben elfelejtettem miért jöttem ide.
3 óra hossza után eszembe jutott.
-Oh, bocsi de most tényleg megyek úszni.
-Had menjek veled!
-Hát jó. De ígérd meg hogy megbízhatok benned.
-Bennem mindig megbízhatsz!
-Rendben.A tenger közepén van egy Óriás kék gyöngy.Nekem azt kell megszereznem.
-De várj!Emberként nem fognak téged beengedni oda.Várj 1 picit és hozok tengeri gyümölcsöt, attól sellő leszel.De csak egy kicsit, félórát vagy alig 1 órát.Ezért többnek kell hogy legyen nálad.Itt várj!
-Rendben.
Kb 10-15 percet vártam, és újra itt volt egy egész táskányi tengeri gyümölccsel.
-Tessék!Mondta nekem.
-Köszönöm.
-Már egy falattól is átváltozol minimum félórára.
-Rendben.
-Indulhatunk?
-Igen.
Mikor belementem a tengerbe akkor olyan érzésem támadt mintha már így születtem volna.
Rettentően tetszett a sellőlét.A tengeri tájról nem is beszélve.Gyönyörű volt! Ennél szebbet életemben nem láttam.
-Bárcsak itt maradhatnék örökre.Gondoltam magamban.
A csillámló tengerben látszott a nap sugara.Gyönyörű volt az is.
Még én bámészkodtam annyira el telt az idő hogy észre sem vettem ,hogy megérkeztem Aura-val.
-És itt van ebben a palotában a gyöngy?Kérdeztem tőle.
-Igen.Mondta mosolyogva.De vigyázz benn!légy óvatos!
-Rendben!Suttogtam oda.
A palota belseje szín tiszta aranyból volt.Még a képkeret is aranyból volt.Egyszerűen gyönyörű.
hosszú folyosók voltak minden fele. A palota közepén volt az a gyöngy ami kell nekem.Mikor beakartam menni abba a terembe jött pár sellő katona.Ezért gyorsan be iramodtam a terembe.Amint beléptem a terembe a terem közepén ott volt a gyöngy.
Mi van itt?Itt minden ilyen gyönyörű?Gondoltam magamban.Szép lassan közeledtem a gyöngyhöz.És elraktam a táskámba.
-Oké Gracy meg van a gyöngy!Most már csak ki kell jutni innen.Gondoltam magamban.Gyorsan ki úsztam a palotából.És Aura-val a partra vetettük az irányt.Mikor kiértünk a partra én vissza változtam emberré.Aura meg hazament vissza a tengerbe.Én meg haza mentem és mire haza értem Lionel várt engem.
-Szia Gracy!Csak hogy itt vagy.
-Szia! Mi a baj?
-Végig olvastam a könyvet és azt írta hogy még kell hozzá pár hozzá való, hogy el űzzük a szellemet vagy mit aki vagy ami kísért téged.
-Ahj Ez nem lehet igaz!Mindegy lényeg hogy megszabaduljak attól a valamitől.
-Most mi jön?
-El kell mennünk a boszorkány tanyára.És meg kell szerezni a legszebb boszorkány nyakából a csillag nyakláncot.Könnyű lesz megtalálnod ezt a boszorkányt mert hosszú haja van.
de vigyázz velük mert ők képesek élve megnyúzni.
-Oh... Reagáltam rá ijedten...-És, és nem jönnél velem?
-Jönnék szívesen de ezt annak kell megtennie egyedül akit kísért valami vagy valaki.Akár menyire is szeretnék veled menni de a törvény nem engedi.Én csak a tanyájuk közelébe mehetek.
-Akkor legalább odáig kísérj el!
-Rendben.Elkísérlek!
-Köszönöm!
Mikor el indultunk a boszorkány tanya felé én annyira meg ijedtem hisz minden hozzá valót nekem kell megszerezni egyedül.Oda értünk a boszorkány tanya közelébe és így szolt Lionel.:
-Gracy!Innen egyedül kell tovább menned kérlek! Vedd át tőlem ezt a nyakláncot! Hát ha szerencsét hoz neked.Nekem már hozott szerencsét nem is egyszer.Sok sikert Gracy!Vigyázz magadra.
-Köszönök mindent amit értem tettél és fogsz értem tenni.
Mivel egyedül kellet tovább mennem gondoltam kicsit feldobom Lionel hangulatát,hogy legalább neki legyen jó hangulata.Igy hát megöleltem és meg pusziltam az arcát.És azt mondtam.:
-Szia!
-Szia!És itt várok rád. Mondta nekem Lionel.
És én bementem a boszorkányok földjére.

A titokzatos ember 3.fejezet

3. fejezet

Pont éjfélkor értem vissza a szobámba.És akkor váratlan dolog történt.Titokzatos ember ült az ágyamon.Megrémültem! Nem tudtam,hogy mit akar,azt se, hogy jó-e vagy nem.Mi van ha bántani akar?

Össze szedtem a bátorságom és Hozzá szóltam.:
-Ki maga?És mit keres a szobámba?

Suttogva így válaszolt.:

-Hiányoztál!

-Mi?Ki maga?Feleltem rá, ijedten.
-Ismerlek téged!Kincsem ölelj meg!
Mikor arra kért hogy öleljem meg, az apám jutott az eszembe.Hisz ő mondta így.Megrémültem, de nem futottam el,mert meg kellett tudnom ,hogy ki az.Próbáltam rá venni, hogy forduljon meg, és hogy mondja meg a nevét.:
-Forduljon meg!És kérem mondja meg, hogy ki maga!
Épp mikor elkezdett megfordulni valaki kiabált nekem.
-Gracy!
Én nem válaszoltam vissza, de viszont megfordultam.1 másodperc után vissza fordultam. De az az ember már nem volt ott.Furcsálltam,hisz minden ablak zárva volt.
Gondoltam magamban.:
-Biztos csak megint képzelődtél.
Igaz kicsit megvoltam rémülve, de muszáj volt le feküdni.Másnap reggel arra ébredtem hogy valami csikiz.Kinyitottam a szemem és azt láttam hogy kinn vagyok az erdőben.Nem értettem mi történik.Nem tudtam merre indulni hisz azt se tudtam hol vagyok az erdőben.Megpróbáltam Északra menni de valami megállított.És így felelt.:
-Ne arra!
-Mi? Válaszoltam rá megdöbbenve.
Mikor körülnéztem nem láttam senkit.Mikor északra fordultam egyszer csak egy fehér ruhás nő jelent meg előttem. Messze volt tőlem ezért nem láttam az arcát.De valami azt súgta, hogy fuss!
El kezdtem egyből rohanni. Mikor hátra néztem, ő egyre közelebb és közelebb jött.Rettegtem!Mi van ha bántani akar?Mikor már messziről láttam a várost, begyorsítottam és futottam úgy ahogy csak tudtam.Megint hátra néztem de ő már alig 20 méterre volt tőlem.Ijedve futottam tovább.
Hátra néztem és úgy futottam tovább.Épp,hogy kiértem az erdőből. Nem figyeltem,ezért neki mentem Lionel-nek a Királynő fiának és rá estem.És így szóltam.:
-Oh,bocsánat Lionel! Csak valami üldözött benn az erdőben.
-Semmi baj Gracy.De most már igazán leszállhatsz rólam.
-Oh, bocsi!...
-Nem baj.De mit is mondtál, mi üldözött?
-Azt nem tudom mi üldözött.
-Az erdő veszélyes egy ilyen fiatal lánynak, mint te vagy Gracy.
-Mért?Tudok vigyázni magamra!
-Nem hiszem,mert ami van az erdőben rosszabb mint az ,hogy megölsz valakit.Soha többé ne menj be oda egyedül!
-Rendben.De ma nem tudom ,hogy hogy kerültem oda be az erdőbe.Este a szobámba aludtam el és reggel az erdőben ébredtem.Lionel! Mi történik velem?Kérdeztem tőle ijedten és szomorúan.
-Nem tudom...Mesélj el mindent! Hátha tudok segíteni.
Lionel és én leültünk egy padra és elmondtam mi történt. Azzal kezdtem hogy a Disco-ba fényt láttam.És azzal fejeztem be ,hogy valami üldözött.
-Hát nem tudom mit tudok segíteni.Mondta nekem Lionel.
-Értem. válaszoltam rá szomorúan.
-De várj csak! Gyere velem a könyvtárba!
-Oké!De minek?
-Mert ott lehet,hogy találunk választ.
-Oké,menjünk!...
Már vagy 2 óra hosszája keresgéltünk, de nem találtunk semmit az égadta világon.
-Mindegy Lionel!Örülök annak is ,hogy megpróbáltál segíteni nekem.Mondtam szomorúan Lionel-nek.
-Mi a baj Gracy?
-Reménytelen nem fogunk találni semmit!
-De muszáj hogy találjunk valamit!Tudod mit?
-Mond!
-Én keresem tovább te meg mész a dolgodra.
-Biztos vagy ebben?
-Igen.
-Hát jól van akkor majd beszélünk.Szia Lionel!
-Szia Gracy!
Másnap Lionel azzal ébresztett fel hogy talált egy könyvet ami segít rajtam.
-Gracy!
-Mmmm. Mi aaaz?
-Találtam egy könyvet!
-Tényleg?Pattantam fel az ágyból...
-Hm, lássuk csak mi áll ebben!...Azt írja ha egy kísértet kísért, akkor az Óperenciás tenger közepén vagy egy kék Óriás gyöngy.Azt kell megszerezni.Azt is írja hogy vigyázzunk a sellőkkel mert ha 1 is meglát akkor nem fogja engedni, hogy elvidd!
-Ez így akkor lehetetlen...De tényleg! Vannak sellők?
-Igen.
-Az jó.
-Csak nem olyan kedvesek.Igaz van némelyik aki kedves, de egyben sem szabad bízni.
-Rendben.
-Most menj, szerezd meg azt a gyöngyöt! De ne feledd a sellőket!
És messzebbről kiabáltam vissza.
-Rendben.

Varázslények földje 2.fejezet

2. fejezet


Minden olyan varázslatos volt.Mindenütt valamilyen lények voltak.Az első lény amit megláttam az egy tündér volt.Ott állt mellettem.Aqua volt az.Megdöbbentem, mikor a hajón voltunk nem volt szárnya.És megkérdeztem tőle.:
-Mi ez a hely?É-és ki vagy te?
-Ez a hely a Varázslények földje.És Aqua vagyok, egy tündér.
-Egy tündér?De a hajón nem volt szárnyad.
-Mert csak itt van szárnyunk.
-Oh, értem már.
-Gyere, megmutatom a szobád.
Másnap mikor felébredtem az jutott eszembe, hogy körül kéne nézni ezen a helyen.Mikor lementem az erdőbe sok kis tündért láttam.Nevettem. Mikor közeledtem megláttak és elmenekültek.Biztos azt hitték , hogy bántani akarom őket.Pedig csak megismerkedni akartam velük.De ezt az élményt, hogy láttam mini tündéreket mindig megtartom magamnak.Mert ilyen csodálatos dolgot még életemben nem láttam. Fúrcsálltam, hogy ez pont velem történik meg.De nem baj. Mert én szerencsésen megyek majd innen haza.Remélem egyszer az is befog következni.Igaz még csak tegnap jöttem de már is hiányzik a legjobb barátnőm Mary. Ha innen kijutok mindent elfogok neki mondani.Igaz lehet, hogy kifog nevetni, de nem baj.Nekem az a fontos, hogy kitudjam önteni a lelkem valakinek.Jó lenne ha az anyukámnak mondhatnám el ezt mind.De sajnos az apámmal együtt mikor még 10 éves voltam autó balesetben meghaltak.Most már felnőttem betöltöttem 17 éves koromat és itt vagyok ezen a varázs szigeten.Mi is a neve ennek a szigetnek vagy minek?Ah tudom már Varázslények földje.Köszönöm ,hogy befogadtál.Mikor benne voltam már nagyon a csodálkozásba a távolból hangokat hallottam.:
-Graaacyy!
Félpercen belül megint hallottam a nevem.:
-Graaacyy!
Vissza szóltam.:
-Igeen? -Merre vagy? -Az erdőben vagyok! -Ne!! Gyere ki onnan!Ott veszély leselkedik rád! Amint meghallottam elkezdtem kifele futni az erdőből.Futás közben azt hittem , hogy Aqua kiabált nekem.De mikor kiértem az erdőből nem volt sehol senki.Megrémültem.Hirtelen azt hittem, hogy itt hagytak engem.Bementem a városházára és mindenki ott volt.Oda mentem Aqua-hoz, és elmondtam neki mi történt.Ő azt mondta nekem ,hogy ő már reggel 9.00 óra óta itt van. Nem értettem mi történik velem.
-És a többiek?Mondtam Aqua-nak.
-Mi van a többiekkel?válaszolta rá.
-Ők mióta vannak itt?
-Vannak akik már előttem ideértek, vannak akik utánam nem sokkal jöttek.Nem tudok arról, hogy valaki meglógott volna egy kis időre.Hisz minden ajtónál őrök vannak.
-Értem.De hisz Biztos vagyok abban hogy valaki keresett engem.Hallottam!Meg nem egyszer mondta a nevem.
-Én elhiszem Gracy amit mondasz de tényleg mindenki itt volt benn.
-Akkor ki volt,ha nem te?És honnan tudta a nevem?
-Nem tudom ki volt.De az biztos, hogy csak a városbeliek tudják a neved.
-Értem.Akkor én most megyek...Szia!
-Szia Gracy!
Mikor vissza mentem a szobámba.Azon töprengtem ,hogy vajon ki lehetett az aki szólongatott.Már vagy félórája ezen töprengtem, mikor újra meghallottam a nevem.:
-Gracy!
Azonnal megfordultam, de nem láttam senkit.Valahonnan ismerős volt a hang, de nem tudtam ki volt.Olyan érzésem támadt, mintha egy család tagom lett volna.
És megint megszólalt.:
-Gracy!
-Ki az?Válaszoltam vissza.
-Segíts!Gracy!Segítened kell!
Mikor próbáltam rá jönni, hogy ki volt az aki a nevemet mondta, egyszer csak Aqua kiabált.:
-Gracy!
-Mondd!
-Minden rendben oda fenn?
-Persze, miért?
-Csak mert azt hallottam, hogy beszélsz valakihez.
-Oh, semmi, csak képzelődtem.
-Rendben.Őőő,és Gracy!
-Tessék!?
-Este lesz ünnepség. Gyere ha akarsz.
-Rendben.
Este 8 órakor elkezdtem készülődni mikor hirtelen megszédültem.
Nyugtattam magam.:
-Nyugi Gracy, csak megörültél.
Mikor lementem az udvarra ott várt engem Aqua.És azt mondta.:
-Szép vagy Gracy!
-Köszönöm! Válaszoltam rá.
Mikor már javában folyt az ünnepség és mulattunk,nevettünk, ettünk,ittunk egyszer csak olyan érzésem támadt, hogy ideje lesz elmenni aludni, hisz már nagyon elfáradtam.
Az óra 23.55-öt mutatott ilyen kór.
Így hát elköszöntem Aqua-tól és a többiektől.
-Őőőő, Aqua!
-Mondd Gracy!
-Baj ha én most elmegyek lefeküdni?
-Nem, menj csak!
-Oké,Hát akkor sziasztok!
-Szia!Mondta Aqua és a többiek.

A titokzatos fény 1.fejezet

1. Fejezet

Pont éjfél volt mikor megtörtént velem.Én feküdtem az ágyamon, de valamiért nem tudtam elaludni.Ezért felkeltem megmosakodni.Épp mikor oda értem a fürdőszoba ajtajához a szobámból hallottam hogy leesett valahonnan valami.Nagyon megrémültem.Mikor vissza értem nem láttam semmit.Egyszer csak mögöttem megint hallottam valamit. Mikor megfordultam akkor kiderült hogy csak a macskám játszik a játék egerével.
-Jólvan, nyugi Gracy ez csak a macskád.-gondoltam magamban...
Másnap mikor iskolába mentem elmeséltem ezt mind, a legjobb barátnőmnek Mary-nek.Mikor végig mondtam ő csak nevetett.5 percel később megszólal Mary.

- Ma nem megyünk el a Discóba?
-Oké, mennyünk...Válaszoltam rá.
Este mikor oda értünk, bementünk.Már nagyon benne voltunk a bulizásba mikor egyszer csak egy fehér fény jelent meg előttem úgy kb 10 méterre.Az a fény egyszerűen úgy vonzott engem éreztem hogy hív.Megráztam a fejem.Gondoltam magamban ,hogy ez biztos azt jelenti ,hogy ideje haza menni.Így elköszöntem Mary-től.:
- Bocsi Mary. Most mennem kell.
Másnap megnézem a postát, és fura módon egy hajó útat nyertem benne a jeggyel. Furcsáltam, hisz nem is jelentkeztem sehova.
Godoltam magamaban:
-Ez az út megnyugtatna.Elfogadom, mehetünk!
Mikor oda értem a hajóra ugyan úgy láttam azt a fényt, valahogy éreztem hogy ez csak az a fény lehet amit legutóbb a Disco-ban láttam.A hajó már 1 órával ezelőtt elindult, de még mindig nagyon izgatott voltam.Este mikor már a kabinomban voltam hallottam valamit.:
-Gracy,Segítened kell!Segíts nekem!
Egyből kinyitottam a szemem.Nem láttam senkit.Gondoltam magamban:
-Biztos csak képzeltem.
Próbáltam újra aludni, de újra meghallottam.:
-Segíts nekem Gracy!Kérlek, segíts!
Megint kinyitottam a szemem, de nem láttam senkit. Kimentem a levegőre.Akkor éreztem hogy van valaki vagy valami a hátam mögött.Szép lassan megfordultam, és megint fényt láttam.Egyszer csak ki jött a fényből egy lány.
És azt mondta:
-Gracy!Velem kell jönnöd!
-Mi?
-Gyere!
-Minek?
-Mert, te vagy az egyetlen reményeünk Gracy!
-Mi?Az egyetlen remény?Hogy én?
-Kérlek Gracy! Csak te tudsz segíteni!
-De én, én csak egy átlagos lány vagyok. Nem tudnék segíteni.
-De Gracy, csak te tudsz segíteni.Csak benned van meg az az erő ami kell neknekünk.
-De hisz azt se tudom, hogy ki maga.
-A nevem Aqua.A királynőt szolgálom.
-Milyen királynőt?
-A varázslények királynőjét.
-A varázslények királynőjét?
-Igen.
-De hisz nem is...
-Ki ne mondd azt a szót!Kérlek!
-Mért?
-Mert ha kimondod akkor valami rossz fog történni.
-Milyen rossz dolog?
-Azt nem tudni.Mindig más.
Mikor ezt meg hallottam, az anyám jutott eszembe.Minden össze kavarodott bennem.És arra gondoltam, hogy jó lenne újra látni őt.
Nagyon benne voltam már a gondolkodásba mikor újra megszólalt.:
-Kérlek tarts velem!
-Hova megyünk?
-Majd meglátod,most kérlek add a kezed!
Megfogtam a kezét.Mikor hozzá értem, éreztem hogy ő nem ember, benne olyan varázslat folyt.Mikor egyre közelebb, és közelebb mentünk a fényhez olyan mágneses erőt éreztem.Mintha egyszerűen vonzana az a fény...Borzasztó volt.
Amikor már alig 2 méterre voltunk a fénytől, egyszer csak beszippantott minket mint egy örvény.Alig 1 másodperc alatt oda értünk.Mikor kinyitottam a szemem egyszerűen nem hittem a szememnek.