A titokzatos ember 3.fejezet

3. fejezet

Pont éjfélkor értem vissza a szobámba.És akkor váratlan dolog történt.Titokzatos ember ült az ágyamon.Megrémültem! Nem tudtam,hogy mit akar,azt se, hogy jó-e vagy nem.Mi van ha bántani akar?

Össze szedtem a bátorságom és Hozzá szóltam.:
-Ki maga?És mit keres a szobámba?

Suttogva így válaszolt.:

-Hiányoztál!

-Mi?Ki maga?Feleltem rá, ijedten.
-Ismerlek téged!Kincsem ölelj meg!
Mikor arra kért hogy öleljem meg, az apám jutott az eszembe.Hisz ő mondta így.Megrémültem, de nem futottam el,mert meg kellett tudnom ,hogy ki az.Próbáltam rá venni, hogy forduljon meg, és hogy mondja meg a nevét.:
-Forduljon meg!És kérem mondja meg, hogy ki maga!
Épp mikor elkezdett megfordulni valaki kiabált nekem.
-Gracy!
Én nem válaszoltam vissza, de viszont megfordultam.1 másodperc után vissza fordultam. De az az ember már nem volt ott.Furcsálltam,hisz minden ablak zárva volt.
Gondoltam magamban.:
-Biztos csak megint képzelődtél.
Igaz kicsit megvoltam rémülve, de muszáj volt le feküdni.Másnap reggel arra ébredtem hogy valami csikiz.Kinyitottam a szemem és azt láttam hogy kinn vagyok az erdőben.Nem értettem mi történik.Nem tudtam merre indulni hisz azt se tudtam hol vagyok az erdőben.Megpróbáltam Északra menni de valami megállított.És így felelt.:
-Ne arra!
-Mi? Válaszoltam rá megdöbbenve.
Mikor körülnéztem nem láttam senkit.Mikor északra fordultam egyszer csak egy fehér ruhás nő jelent meg előttem. Messze volt tőlem ezért nem láttam az arcát.De valami azt súgta, hogy fuss!
El kezdtem egyből rohanni. Mikor hátra néztem, ő egyre közelebb és közelebb jött.Rettegtem!Mi van ha bántani akar?Mikor már messziről láttam a várost, begyorsítottam és futottam úgy ahogy csak tudtam.Megint hátra néztem de ő már alig 20 méterre volt tőlem.Ijedve futottam tovább.
Hátra néztem és úgy futottam tovább.Épp,hogy kiértem az erdőből. Nem figyeltem,ezért neki mentem Lionel-nek a Királynő fiának és rá estem.És így szóltam.:
-Oh,bocsánat Lionel! Csak valami üldözött benn az erdőben.
-Semmi baj Gracy.De most már igazán leszállhatsz rólam.
-Oh, bocsi!...
-Nem baj.De mit is mondtál, mi üldözött?
-Azt nem tudom mi üldözött.
-Az erdő veszélyes egy ilyen fiatal lánynak, mint te vagy Gracy.
-Mért?Tudok vigyázni magamra!
-Nem hiszem,mert ami van az erdőben rosszabb mint az ,hogy megölsz valakit.Soha többé ne menj be oda egyedül!
-Rendben.De ma nem tudom ,hogy hogy kerültem oda be az erdőbe.Este a szobámba aludtam el és reggel az erdőben ébredtem.Lionel! Mi történik velem?Kérdeztem tőle ijedten és szomorúan.
-Nem tudom...Mesélj el mindent! Hátha tudok segíteni.
Lionel és én leültünk egy padra és elmondtam mi történt. Azzal kezdtem hogy a Disco-ba fényt láttam.És azzal fejeztem be ,hogy valami üldözött.
-Hát nem tudom mit tudok segíteni.Mondta nekem Lionel.
-Értem. válaszoltam rá szomorúan.
-De várj csak! Gyere velem a könyvtárba!
-Oké!De minek?
-Mert ott lehet,hogy találunk választ.
-Oké,menjünk!...
Már vagy 2 óra hosszája keresgéltünk, de nem találtunk semmit az égadta világon.
-Mindegy Lionel!Örülök annak is ,hogy megpróbáltál segíteni nekem.Mondtam szomorúan Lionel-nek.
-Mi a baj Gracy?
-Reménytelen nem fogunk találni semmit!
-De muszáj hogy találjunk valamit!Tudod mit?
-Mond!
-Én keresem tovább te meg mész a dolgodra.
-Biztos vagy ebben?
-Igen.
-Hát jól van akkor majd beszélünk.Szia Lionel!
-Szia Gracy!
Másnap Lionel azzal ébresztett fel hogy talált egy könyvet ami segít rajtam.
-Gracy!
-Mmmm. Mi aaaz?
-Találtam egy könyvet!
-Tényleg?Pattantam fel az ágyból...
-Hm, lássuk csak mi áll ebben!...Azt írja ha egy kísértet kísért, akkor az Óperenciás tenger közepén vagy egy kék Óriás gyöngy.Azt kell megszerezni.Azt is írja hogy vigyázzunk a sellőkkel mert ha 1 is meglát akkor nem fogja engedni, hogy elvidd!
-Ez így akkor lehetetlen...De tényleg! Vannak sellők?
-Igen.
-Az jó.
-Csak nem olyan kedvesek.Igaz van némelyik aki kedves, de egyben sem szabad bízni.
-Rendben.
-Most menj, szerezd meg azt a gyöngyöt! De ne feledd a sellőket!
És messzebbről kiabáltam vissza.
-Rendben.