Másnap reggel egy farkas jött felénk.Valahogy éreztem, hogy ezekkel a farkasokkal nincs valami rendben.
-Jó reggelt!-Mondta a farkas
-Jó reggelt neked is!-Mondtam neki.
-A vezér Karion vár titeket, reggelire.Szólj Tiana-nak is.
-Rendben.
Mikor evvel a farkassal beszéltem akkor éreztem hogy ez a farkas valami eszméletlen.Gyanakodtam, de nem tudom mért.Éreztem valamit, de nem mertem elhinni.
-Tiana!Tiana!Ébredj!
-Mi történt?-Mondta Tiana álmosan.
-Semmi, csak reggelire várnak minket.
-Igen? és kik?
-Karion vezér és a csapata. Amikor odaértünk Karionhoz, nem hittem a szememnek.Karion ember volt, ráadásul eléggé jóképü férfi volt. Hirtelen vonzalmat éreztem Karion iránt, nem értettem mért, hiszen nem is ismertem.
-Szia!-Mondta Karion nekem.
-Szia!-Kicsit szégyenlősen válaszoltam neki.
-Hogy aludtál?
- Jól köszönöm, és te? Nem is mondtad,hogy ember vagy!
-Én is jól alkudtam, köszi! Én nem ember vagyok hanem vérfarkas.Bár az ereimben folyik emberi vér, mégsem mondhatom magam embernek. A vérfarkasok eredetileg emberek voltak.De amikor a falunkba farkasok törtek be még 1567-ben rengetek embert megöltek és annál is több embert megsebeztek. A megsebesült emberek, akik túl élték, szép lassan át alakultak vérfarkassá. Az utódaik örökölték ezt a farkas létet. Azóta minden ember Naplementekor átváltozik farkassá.
-Hihetetlen mik történnek a te családoddal. Sajnállak e-miatt.
-Nem kell sajnálnod, szeretek farkas lenni. Azért ahogy hallottam, a te életed sem a legnormálisabb.
-Hát nem mondhatnám annak. Nem olyan régen tudtam meg, hogy voltam már itt, mikor még csak pár hónapos voltam. Gondolom evvel kezdődött az én különleges életem.
-Minden nem megmagyarázható dolgot értékelnünk kell az életben, hisz nem mindenkivel történik meg. Örülni kell, hogy veled megtörtént vagy megtörténik, vagy fog megtörténni.Én is hálás vagyok az égnek, hogy az vagyok aki vagyok, és birtokomban állhat ez a különleges képesség, amit még szeretek is.
-Azért nem minden esetben örülök ezeknek az emberfeletti dolgoknak, hisz néha már, a szívbajt hozzák rám, megrémítenek. Van mikor már szó szerint rettegek ezektől a dolgoktól.
-De ha ezek a dolgok nem történtek volna meg veled, akkor nem találkoztunk volna, vagy talán az neked jobb lett volna?
-Nem, dehogy ezt a részét hogy én erre a helyre kerültem, örökké hálás leszek érte és sosem fogom elfelejteni. De mivel, úgy értem engem kísért valami, így nehéz elfogadni ezt az életet.Én nagyon örülök annak, hogy megismertelek, téged, a hercegnőt, Lionelt, Aqua-t, Aurát, és még sok mindenkit, de meg kell értened, hogy rettegek. Aludni alig merek, mert akkor félek megint előjön az az álom ami a múltkor.
-Megértem.én is örülök annak, hogy téged megismertelek és a hercegnőt. És milyen álmod volt?
-Hát elmondom.
Így elmeséltem neki, milyen álmom volt amikor mentem megmenteni a hercegnőt. Elejétől a végéig mindent elmondtam neki, az álomról. Azt is ami a szobámban történt. A történeten amit mondtam Karionnak, nagyon meglepődött és így szólt.:
-Nem lehet, hogy az anyád az a szellem aki kísért?
-De lehet, már én is gondolkodtam rajta.
Még hosszasan beszélgettünk Tiana hercegnő szólt nekem:
-Gracy, ideje lenne indulnunk.
-Igazad van.-Válaszoltam rá.
Elbúcsúztunk, mindenkitől.szerencsére most már elengedtek minket.
